| A síugrás olyan sport, amelyben síelők lesiklanak a sáncon, majd a végén elrugaszkodnak és megpróbálnak olyan messzire repülni, amennyire csak lehetséges. Az ugrás hosszára kapott ponthoz hozzáadódik az ugrás stílusára kapott pont, amit öt versenybíró oszt ki. A síugráshoz hosszú és széles sílécet használnak. A síugrás leginkább téli sport (bár ma már vannak is műfüves síugrósáncok is), része a téli olimpiák műsorának is.
Ma a síugró versenyeket háromféle sáncon tartják.
"Középsánc" (vagy K90), 90 méter magas. Akár 110 méteres is lehet.
"Nagysánc" (vagy K120), 120 méter magas. A max távbolság 140 méter. Ezen a sáncon csapatversenyeket is rendeznek.
"Óriássánc", ami maximum 240 méter magas lehet.
Az egyéni olimpiai verseny egy tréning-ugrásből és két pontozott, "éles" ugrásból áll. A csapatversenyben egy nemzetből négy játékos vesz részt, akik szintén két sorozatot ugranak. A síugrás az egyik eleme az északi összetettnek is.
A síugrás elsősorban Skandináviában és Közép-Európában népszerű. Cskanem minden világklasszis síugró innen származik, vagy Japánból. A legerősebb síugrónemzetek Finnország, Norvégia, Németország és Ausztria. Ezzel együtt vannak sikeres sízők, akik más országokból származnak (lásd lent). A Négysáncverseny, amit újév körül tartanak Németországban és Ausztriában, szintén nagy tömegeket vonz.
Úgynevezett sírepülőversenyek is vannak, hatalmas sáncokon (mint például a planicai (Szlovénia), vagy a "Kulm", (Bad Mitterndorf, Ausztria). A jelenlegi világrekordot 2005. március 20-án Planicán ugrotta Bjørn Einar Romøren (239 méter)
|
