| Komjádi Béla (Budapest, 1892. március 15. – Budapest, 1933. március 5.) sportvezető, vízilabdázó, edző, a magyar vízilabdasport úttörője.
Mivel a háborús sérülés miatt gyermeke nem születhetett, életét kezdetben az úszásnak, később a vízilabdának szentelte. A III. kerületi TVE csapatának vízilabdaedzője lett, felépített egy új, erős csapatot, mely fel tudta venni a versenyt az addig verhetetlennek tartott Ferencvárosi TC-vel. 1924-ben rövid ideig, majd 1926-tól újra a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. A válogatottal háromszor nyert Európa-bajnokságot (1926, 1927 és 1931), valamint több olimpián szerepelt. Az 1932-es Los Angeles-i olimpián győzelemre vezette a válogatottat. A felkészülés során több bemutató mérkőzést tartottak, hogy fedezni tudják a kiutazás magas költségeit.
Edzőként nagy hangsúlyt fektetett az utánpótlás-nevelésre, az ő felfedezettje volt többek között Keserű Alajos, Keserű Ferenc és Homonnai Márton későbbi olimpiai bajnokok. A modern vízilabdasport megalkotója, több edzéstechnikai újítás bevezetője (pl. légstopp, légpassz, ill. medencén kívüli, tornatermi edzés). Stílusa miatt megkapta játékosaitól a Komi bácsi becenevet.
1920-ban a Magyar Úszó Szövetség titkára, majd 1921-ben főtitkára lett, mely tisztséget 1926-ig, szövetségi edzői kinevezéséig viselt. Emellett a játékvezetői keretnek is tagja volt. 1930-ban a szövetség ügyvezető alelnökévé választották. Pályafutása során több lapnak is írt cikkeket, amelyekben népszerűsítette a sportot. 1933-ban, 41. születésnapja előtt pár nappal agyvérzés következtében hunyt el. Róla nevezték el a korábbi Császár-uszodát, ill. több utca és egy utánpótlás-emléktorna is viseli a nevét.
|
