A III. Richárd William Shakespeare 1592 körül írt királydrámája, amelynek tárgya III. Richárd angol király hatalomra jutása és rövid uralkodása.

Kezdő monológjának híres sora szerint „I am determined to prove a villain,” amely magyarul nagyjából annyit tesz: „elhatároztam, hogy megpróbálkozom a gazemberséggel” (Vas István fordításában „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek”) – tehát több lehetőség közül választja a gazemberséget, kipróbálja, eljátssza, mint valami intellektuális szerepet. Richárdé ebben a darabban minden szerep: a hősszerelmes, a jó testvér, a bölcs honatya, a bohóc, a szent – mindet eljátssza, mikor mi van műsoron, hálás közönség előtt. Amikor király lesz, hirtelen vége szakad a színjátéknak. Minden valósággá válik, így vége a színlelésnek: kiderül, hogy Richárd ripacs, aki belebukik a szerepjátszásba. Richárdról az őt befeketíteni szándékozók feljegyezték, hogy nagyon csúnya volt, hogy testi és szexuális fogyatékosságait kompenzálta nagyravágyásával. Nem biztos azonban, hogy csúfsága vagy hatalomvágya önmagában kellő motivációt biztosít számára – számos előadásban szándékosan nem hangsúlyozták testi fogyatékosságait –, hiszen híres hadvezér volt, hős bajvívó, tehát valójában nem lehetett nyomorék. Sokkal inkább egy intellektuális, erős akaratú bűnöző, aki maga sem tökéletes, aki maga is sokszor belebukik a játékba, és aki rendületlenül tovább próbálkozik: sikerül-e?