III. Kallixtusz (latin alakjában Callixtus) uralkodói nevet felvéve lépett a katolikus egyház legfőbb hivatalába a történelem 209. pápája. A mindössze három esztendőn át regnáló Kallixtusz szinte teljes egészében a törökök elleni keresztes hadjárat szervezésének szentelte hivatali idejét. Ennek megfelelően politikája szinte kizárólag külpolitikai elemekből állt. Intenzív kapcsolatot tartott fenn Európa minden keresztény uralkodójával. A kiemelkedő erőfeszítések ellenére Kallixtusznak nem sikerült megvalósítania álmát. Ez nagyrészt az uralkodók politikai érdeke miatt nem sikerült, és egyúttal azt is mutatja, hogy a nemzetek felett kormányzó erők mennyire megerősödtek a pápa hatalmával szemben. Egyedül Magyarország és Albánia vette fel a harcot a törökök ellen, de ez a közvetlen fenyegetettségnek is tulajdonítható.

1378. december 31-én született a mai Spanyolországban. Eredeti neve Alfonso de Borja volt, amely később az olaszosabb hangzás miatt Alfonso Borgia névre változott.

III. Kallixtusz 1456. június 29-én kiadta az úgynevezett Imabullát, amelyben a pápa elrendeli a déli harangszót minden keresztény egyházmegyében. A naponta megszólaló harang imára szólította a keresztényeket, hogy ezzel kérjék a török ellen harcoló seregek győzelmét. Az ötlet egyébként valószínűleg éppen az iszlámból származik, ahol az imám naponta felhangzó éneke hívta imára Allah híveit. A keresztes seregek 1456. július 22-én fényes diadalt arattak a török seregek felett, és ezzel közel ötven évre visszavetették a török támadásokat Magyarország határaitól. A hatalmas jelentőségű győzelmet egész Európa ünnepelte, de leginkább Kallixtusz üdvözölte a csata hőseit. A diadal emlékére, még a győzelem napján kiadott egy újabb bullát, amelyben a déli harangszót a győzelem emlékére tette kötelezővé a templomokban.