Albert Camus (Mondovi, Algéria, 1913. november 7. – Villeblevin, Franciaország, 1960. január 4.), Nobel-díjas francia író és filozófus, az egzisztencializmus egyik meghatározó alakja.

1913. november 7-én született Mondoviban, Algériában. 

Algériai francia család gyermeke volt. Földmunkás édesapja elesett az első világháborúban, őt és testvérét spanyol származású édesanyjuk nevelte fel. Egyetemi tanulmányait tüdőbaja miatt nem fejezhette be. Gyógyulása után különböző munkákkal próbálkozott, hivatalnok, ügynök, újságíró, dramaturg is volt. Első kötete 1937-ben jelent meg: Fonákja és színe. Írói hírnevét a német megszállás alatt megjelent két mű szerezte meg, filozófiai esszéje: Sziszüphosz mítosza 1942 és a Közöny 1942 című regénye. Ekkor már Párizsban élt, részt vett az ellenállásban is. Sartre-ral eleinte jó barátságban voltak, antifasizmusukon túl az egzisztencialista filozófia alapjainak elfogadása kötötte őket össze, bár Camus sohasem vallotta magát egzisztencialistának. 1952-ben világnézeti okok miatt, többek között a magyar forradalom és szabadságharc megítélése miatt is szakítottak. Camus mindvégig kiállt a magyar 56 mellett.

1957-ben Camus Nobel-díjat kapott.

1960. január 4-én autóbaleset áldozata lett.