A magyar futball legdicsőbb időszakának, az ötvenes évek elejének - három és fél éven keresztül veretlen - csapata. A sajtó és a publikum által Aranycsapatnak keresztelt együttes a kor nagyhatalmának számító Angliát kétszer iskolázta le.

A Sebes Gusztáv irányította társulat, amelyik leginkább a Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás, Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán összeállításban szerepelt, első sikerét a helsinki olimpián érte el - akkor még nem ebben a felállásban játszottak -, a jugoszlávokat az augusztus 2-i döntőben 2:0-ra verték. A következő jelentős mérföldkő a római stadionavató volt 1953-ban, ahol 3:0-ra verték a házigazda olasz gárdát. Ezt a mérkőzést nevezték el később Európa Kupa-döntőnek, amely lényegében az Európa-bajnokság jogelődje volt.
A sikersorozat 1953. november 25-én folytatódott, amikor a mindaddig kilencven éven keresztül hazai pályán legyőzhetetlen Angilát 6:3-ra verték meg. A visszavágóra a következő év májusában került sor, akkor a Népstadionban - telt ház előtt - 7:1-re nyert a magyar válogatott.
Ezek után az 1954-es világbajnokság abszolút favoritja a magyar csapat lett. A magyarok Brazíliát, valamint a kétszeres vb-győztes Uruguayt legyőzve jutottak a döntőbe, ahol a korábban 8:3 arányban legyőzött Németország - vert helyzetből fordítva - 3:2-re diadalmaskodott. Bár július negyedikén megtört a nagy sorozat, a válogatott az 1956-os forradalomig tovább folytatta remeklését, mindössze három vereséget szenvedett, majd széthullott.
Kocsis és Czibor a Barcelonába távozott, ahol kétszer nyertek bajnokságot, Puskás pedig a Real Madridban folytatta. Ő a Real színeiben háromszor nyert BEK-et, edzőként pedig a görög Panathinaikosszal BEK-döntőt játszott 1971-ben. Szakvezetőként Hidegkuti Nándor és Lóránt Gyula is próbálkozott, előbbi nagyobb sikerrel, hiszen az olasz Fiorentinával 1961-ben KEK-et nyert, majd a Győr együttesét a négy közé juttatta a BEK-ben.