Charles Camille Saint-Saëns (Párizs, 1835. október 9. – Algír, 1921. december 16.) francia zeneszerző, karmester, zongorista, orgonista. Leghíresebb művei a Sámson és Delila, az Állatok farsangja és a 3., Orgona-szimfónia.

Az 1870–1880-as években volt legsikeresebb zenei időszaka: 1877-ben mutatta be Liszt Ferenc Weimarban Samson et Dalila (Sámson és Delila) című operáját. 

1877. december 2-án nem lehet tudni, hogy mire figyelt jobban a világ – ekkor zajlott a berlini kongresszussal záródott orosz-török háború, de Weimarbanbizonyosan az udvari színház eseményeit követték figyelemmel, ahol is Saint-Saëns: Sámson és Delila című nagyoperáját mutatták be. A mű szövegét a Martinique szigetén született kreol származású költő, Ferdinand Lemaire írta, a szerző távoli rokona. A felkérés oratóriumszövegre szólt, de a költő javaslatáraés a zeneirodalom hatalmas szerencséjére opera lett belőle. A bibliai történet, mely a Bírák könyvében olvasható, Palesztinában játszódik i.e. 1150-ben. A nyitóképben a filiszteusok fogságában sínylődő zsidók fellázadnak elnyomóik ellen. Vezérük Sámson megöli Abimelechet, a rabszolga-felügyelőt. A második felvonásban a filiszteusok bálványistenének, Dagonnak az egyik papnője, Delila azért csábítja el Sámsont, hogy megtudja legyőzhetetlenségének titkát, és kiszolgáltassa őt a filiszteusoknak. Elénekli a híres csókáriát és elcsábítja a hőst.

A Biblia így írja le a jelenetet: „És elaltatta őt az ő térdein, és előhívott egy férfiút, és lenyíratta az ő fejének hét fonatékát, és kezdé őt kínozni. És eltávozott tőle az ő ereje. A filiszteusok megfogták őt és kiszúrták a szemeit és levezették őt Gázába, és megkötözték...” A harmadik felvonásban a lekopasztott és megvakított Sámson szenved. A Biblia így ír: „De az ő fejének haja újra elkezdett nőni, miután megnyíretett. Sámson pedig monda a fiúnak, aki őt kézen vezette: Eressz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk. A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal... Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott: Uram Isten, hadd álljak egyszer bosszút a filiszteusokon két szemem világáért! És nagy erővel megrántotta az oszlopokat és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében.”

Camille Saint-Saënsről azt mondják, ő volt a szerencse fia. Élete zökkenőmentes és botránymentes. (1835-ben született Párizsban, 1921-ben, Algírban halt meg.) Csodagyerekként indul, már két-három esztendős korában remekül zongorázik, tízévesen Mozart és Beethoven zongoraversenyivel lép fel, majd felveszik a Párizsi Konzervatóriumba, barátai és pártfogója Rossini, Berlioz, Gounod, Massenet, Bizet és Delibes. Zenei fejlődése szempontjából fontosabb Wagnernél Liszt Ferenc, aki segíti pályáján. Világjáró lesz, talán egyiptomi, algériai, ceyloni, brazíliai utazásai ihletik különleges helyszíneken játszódó műveit is: a Sámson és Delila bibliai helyszíneken játszódik. Ezer féle műfajban alkotott, és ő az első komoly zeneszerző, aki filmzenét szerzett: 1908-ban a Guise herceg meggyilkolása című film zenéje születik tollából. Neves tanítványai közül említsük meg Faurét és Messagert. A Sámson és Delila magyar vonatkozása, hogy weimari bemutatóját az udvari színház akkori vezetője segítette, akit Liszt Ferencnek hívtak. 26 év után, 1904-ben mutatta be a Magyar Királyi Operaház.