| Az Artúr- (más néven Arthur-, Arthus-) mondakör kelta eredetű verses, illetve prózai ciklus, amely a nyugat-európai irodalmakban elterjedt. A mondakörbe tartoznak pl. a Kerekasztal lovagjai, Lancelot, Lohengrin, Percival és Trisztán, az Excalibur, a Szent Grál és Merlin, a varázsló. Az Arthur-mondák talán legkülönösebb és legrejtélyesebb alakja Merlin, egy erényes leányzó és egy inkubus (ártatlanokat megrontó, éjjel garázdálkodó gonosz szellem) fia. Születése után Merlint sebtében megkeresztelték, így nem örökölte apja ördögi természetét, de néhány természetfölötti képessége így is megmaradt. Nemcsak a múltba látott, hanem a jövőbe is, és az sem okozott neki különösebb nehézséget, hogy tetszés szerinti alakba (törpévé, leánykává, agárrá vagy szarvassá) változzék. Amikor azonban varázserejének titkaiba beavatta szerelmét, Viviane-t, a hölgy ellene fordította saját bűvös hatalmát, fejdíszének fátylával megkötözte, és egy toronyba zárta ót. Ettől kezdve senki nem látogathatta a varázslót, csak ő. A Britannia királyainak története című műve előtt Geoffrey of Monmouth írt egy rövid latin nyelvű értekezést, a Merlin könyvecskéje címmel. Az olvasóközönség ebből ismerte meg a varázsló alakját. A tudósok szerint Geoffrey Merlinjének több előképe volt, köztük egy Myrddin nevű walesi jövendőmondó és egy Lailoken nevű skót látnok. |
