Kardvívás:

Kétféleképpen érhetnek el a küzdő felek találatot: vágással és szúrással. Ennek köszönhetően ezt nevezhetjük a legdinamikusabbnak, így ez a leglátványosabb, legnagyobb érdeklődést kiváltó a fegyvernemek közül. A találati felület deréktól felfelé érvényes, ez alatt mélyvágásnak minősül, amit a gép nem jelez. Az elmúlt néhány évben került bevezetésre a kibontakozó félben lévő női ága, eddig csak az athéni olimpián szerepelt a műsorban.

A kardban is érvényes a tőrre is jellemző szabály, azaz érvényes találatot csak támadásból, védés-visszavágásból vagy tempóvágásból lehet adni. A védett, de a támadó pengéjének elhajlása (berugózásából) okozta találatok érvénytelenek, akárcsak az érvényes támadófelületről (felsőtest, karok, fej) lecsúszó találatok. A felszerelés eltér a tőröktől: a vágási lehetőség miatt a találatokat a ruhába és a sisakba szőtt fémszálak jelzik, nem a penge végén lévő dugó.

Tőrvívás:

Mint ahogyan a kardnál, úgy a tőrnél is kizárólag a törzs az érvényes találati felület, amit csak és kizárólag szúrással lehet eltalálni. A fej és a karok eltalálást bár fehér színnel jelzi az érzékelő, azonban érvénytelennek minősül. A tőrvívásnál el kell dönteni, hogy melyik fél lépett fel támadólag, hiszen ha a támadó szúrt érvénytelent, nincs találat, ha nem, akkor a védekező fél kapta a tust.

A tőrözők fegyvere 110 cm hosszú, ebből 90 cm a rugalmas penge, melynek végén rugós érintkező található, teljes súlya maximum 500 g lehet. A tőr kosara kisebb, mint a párbajtőré, mivel csak a felsőtest a találati felület, a karok és a fej (sisak) kivételével. A tőrözők ruhatárának elengedhetetlen kelléke a fémszálakkal átszőtt mellény (lamé), ez zárja az áramkört, ha találatot kapnak - ilyenkor színes lámpa gyullad ki.

Ebben a vívónemben nincsen együttes találat, mivel különbséget tesznek támadó és védekező között. Tust adhat a támadó; ha a támadás nem talál vagy rövid, a közbetámadó; avagy aki egy tempóval megelőzi ellenfelét a találatban. Régebben nem kevés vita volt egy-egy találat elkönyvelésében, a korábban alkalmazott öttagú versenybíróságot az ötvenes évektől kezdve találatjelző géppel cserélték le magasabb szinten. Ennek ellenére a főzsűri megmaradt, az ő dolga a támadó avagy a tempót adó megítélése. A pást 1,5-2 méter széles és 14 méter hosszú.

Párbajtőrvívás:

A lehető legegyszerűbb fegyvernem, itt nem számít, melyik fél a támadó, amelyik előbb talál, az adta a tust, a legtöbben ezt választják. Nincsenek megkötések a támadófelületre vonatkozólag, itt az egész test számít, viszont csak szúrni lehet. Érdekesség, hogy ha mind a két fél talál, akkor az együttes találatnak minősül, igaz, ehhez a két találatnak 1/25 másodpercen belül kell követnie egymást.

A párbajtőr a tőrhöz hasonló méretű, ám annál nehezebb fegyver, kosara nagyobb, mint a tőré. A penge végén a már korábban megemlített rugós vég található, ami érintésre jelet küld a találatjelzőnek és kigyulladhat a már megszokott színes fény. A találatjelzőnek „természetesen” van magyar vonatkozása is: 1933-ban a budapesti Európa-bajnokságon használtak először ebben a szakágban.