| A magnó Indiából − ahol több mint 4000 éve termesztik − indult világhódító útjára: az időszámítás előtti századokban már ismerték egész Ázsiában, a X. században az araboknak és a perzsáknak, majd a XV−XVI. században a portugáloknak köszönhető továbbterjedése. Európába az 1700-as években angol utazók hozták a „keleti gyümölcsök királyát”. Ma már Ázsián kívül a Földközi-tenger vidékén, Afrikában, Dél-, Közép- és Észak- Amerikában is termesztik: 40 méter magasra is megnőhet, és évszázadokig él. Az ültetvénynövények általában 10-15 méteresek. Indiában a mangó az esküvők elmaradhatatlan kelléke, a szerelem szimbóluma, és állítólag segíti a gyermekáldást. Számos hindu szertartásban megtalálható, Brahma isten jelképe, ágait, fáját halotti máglyákhoz használják, virágait a Síva-istentiszteleteken is szerepel, a gyümölcs örök múzsája a költészetnek. Buddha híres pihenőhelye is egy mangóliget volt. Többnyire ovális, tojásdad alakú, a színe fajtától függően éretten is lehet zöld, sárga, narancssárga, piros és vörös, illetve ezek a színek foltokban is megjelenhetnek egyetlen gyümölcsön. Nagy méretbeli különbségek vannak az egyes fajták között - a szilvanagyságútól a többkilós termésig. Nálunk általában 20-60 dekás gyümölcsök kaphatók. A Csonthéjas gyümölcs húsa sárgás-narancssárgás, édes, az őszibarack és az ananász fura, fűszeres ötvözete. |
