A begónia régóta ismert és kedvelt dísznövényünk, amelyet 1690-ben Plumier barát, egy szerzetes-botanikus fedezett fel sok ó- és újvilági növény mellett. Ő adta nevét is, egy karibi kormányzó (Begón) tiszteletére.

A mintegy ezer fajt magába foglaló növénycsalád sokfelé megtalálható Ázsia, Afrika, Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein, ahol sok párában és melegben van részük. De a gazdag választékban vannak hidegtűrőbb fajok is, amelyeket az Andok fennsíkjain és a Himalája lejtőin találtak.

A nálunk cserepes dísznövényként népszerűvé vált begonia eliator hibrid növény, amelyet jó száz évvel ezelőtt nemesítettek ki Angliában. Erénye, hogy hosszan virágzik, gyökerei erőteljesen növekednek. Fél telt és telt virágai a szivárvány majd’ minden színét felölelik. A fényes-zöld levelek fonákja vöröses és akkor is mutatósak, ha éppen nem virágzik. A növény föld feletti része törékeny: tele van nedvességgel és már a virág súlya is el tudja törni a szárat.

A begóniát egyszerű szaporítani. Vágjunk dugványokat. A legszebb begóniákat hajtásdugványokból nevelhetjük, de levéldugványokat is használhatunk erre a célra. Br a dugvány ok egész évben gyökeresednek, a szaporításra mégis legjobb közvetlenül virágzás után sort keríteni.

A körülbelül 8 cm hosszú hajtásdugványokat közvetlenül a levél alatt vágjuk le, majd távolítsuk el a legalsó levélpárt. A dugványok akár vízben is meggyökeresednek,de jobb, ha homok-tőzeg-föld keveréket használunk. Gondoskodjunk a szokásosnál valamivel magasabb hőmérsékletről. Napsütés ellen műanyag fóliával védhetjük a növényeket, a föld ne legyen túlságosan nedves, mert könnyen fennáll a rothadás veszélye. A meggyökeresedett növényeket ültessük 11-12 cm átmérőjű cserépbe.
A bokrosodást elősegíthetjük, ha többször egymás után lecsípjük a hajtáscsúcsokat.