Léo Delibes: Coppélia

Léo Delibes (1836-1891) - a XIX. századi balettzene legkiválóbb mestere. Neki köszönhető, hogy a múlt század közepétől hanyatlásnak indult nyugat-európai balett felfrissült és az operák betétjeiből kikerülve újra önálló műfajként folytathatta életét a színpadon.

A fiatal Delibes is - Hervé és Offenbach példáját követve - már 17 éves korában operettkomponálásra adta magát. Eleinte nem is akart mást, csak a párizsi közönségnek tetszeni. Párizs legnépszerűbb operettszínházában, a Théátre Lirique-ben vállalt karmesteri állást és egész sor mulatságos operettet komponált (Két zsák szén, Hat kisaszony férjet keres, Griffard mester, Tollas kígyó, Apis bika stb.). Zenéje annyira behízelgően dallamos, köny-nyed és táncos jellegű volt, hogy 20 éves korában megbízást kapott a párizsi Opera igazgatóságától, hogy Minkusnak, az ismert balettkomponistának legyen segítségére A forrás (nálunk: Naila, a forrás tündére) c. balett zenéjének elkészítésében. A balett bemutatóján 1866-ban feltűnt Delibes zenéjének költőisége és Minkusétól elütő finom franciás könnyedsége. Nyomban a bemutató után hozzálátott a Coppélia, vagy a zornáncszemű lány c. balett komponálásához, de - már egyedül. A Coppélia bemutatója 1870-ben - még a rue Péletier-n levő régi Operában - nagy eseményszámban ment. Delibes ezzel a művével elismert, ünnepelt szerző lett.

A nagysikerű Coppélia-előadásókat a poroszok támadása egy időre megszakította. Párizs ostrománál elpusztult Giuseppina Boz-zacchi, a 16 éves olasz primabalerina, aki Swanilda szerepét először táncolta, de a Coppélia túlélte a sedani vereséget, III. Napóleont, sőt megállta helyét az új Párizsi Nagyoperában is, ahol 1876-ban Delibes másik, egész estét betöltő balettjével, a Sylviá-val ismét világraszóló sikert aratott.