A kis róka és testvérei, lefekvésre készülődnek az erdőben lévő otthonukban. Az elégedett szülők büszkén figyelik kicsinyeiket, különösen az egyik, ügyes kis kölyköt, akiről megállapítják, hogy az „öregapja vére van benne.” Róla is nevezik el Vuknak, mivel a jó szimatú öreg róka, aki „első volt a nemzetségben,” azt szokta mondogatni: „Vadászom Utamból Kodródj!” Amikor az apa, Kag, vadászni indul, Vuk alvás helyett, nyomába szegődik. Kag azonban hamar észreveszi, hogy az engedetlen Vuk követi, és ráparancsol, hogy azonnal induljon hazafelé. Közben a közeli parasztgazdaságban Vahur, a házőrző kutya rábeszéli Mártont, a kakast, hogy hangos kukorékolásával csábítsa oda a rókát, abban a reményben, hogy elfogja. Kag azonban túljár Vahur eszén, és elviszi a kakast. Kag már nem tudja hazavinni a zsákmányát, mert a vadász, akit a rókák Simabőrűnek hívnak, nyomába szegődik és nemcsak Kagot, hanem a rókacsaládot is bekeríti a kutyájával. Vuk, aki egész éjszaka békát kergetett, hajnalban indul csak haza felé. Amikor hazaérkezik, üres barlangra talál. Éhesen, fáradtan várja vissza családját.