| II. Rákóczi Ferenc eredetileg szeptember 1-jére, a középkori országgyűlések hagyományos helyszínére, a Rákos mezejére hívta össze a gyűlést, 1705 nyarának kedvezőtlen hadi eseményei miatt végül a Nógrád vármegyei Szécsény mezőváros melletti Borjúpást mezőre helyezte át annak helyszínét. A fejedelem a mohács előtti hagyományok felelevenítésével nem csupán két-két követ küldésére, hanem fejenkénti részvételre szólította fel a nemességet. Rákóczi hívására 6 püspök, 36 főrend és 25 vármegye mintegy ezer küldötte gyűlt össze, s verte fel sátrait a szabad ég alatt. Rákóczi már az elején kijelentette, hogy nem tekinti magát fejedelemnek és ezt demonstrálandó, el is távozott a helyszínről. Távollétében kiéleződtek a főnemesek és a fejedelem Udvari Tanácsát irányító köznemesi vezetők közötti ellentétek. Az utóbbiak Radvánszky Jánost választották az alsó tábla elnökévé, de Bercsényi Miklós kezdeményezésére végül nem szabályos, kétkamarás országgyűlést (diaeta), hanem egykamarás gyűlést (conventus) tartottak. A heves viták kereszttüzében meghozott döntések az államforma kérdésére, a szabadságharc vívásához szükséges állami szervek megalakítására és a szabadságharc további célkitűzéseinek meghatározására irányultak. A döntő kérdésekben – úgy tűnik – Bercsényi elképzelései valósultak meg. |
