Házy Erzsébet (Pozsony, Csehszlovákia, 1929. október 1. – Budapest, 1982. november 24.) magyar operaénekes (szoprán).

Házy Erzsébet 1929. október 1-én született Pozsonyban. Az 1939-es áttelepítések során került Budapestre, ahol először a Mária Terézia Gimnáziumban, majd a Nemzeti Zenede zongora szakán tanult. A Zenede énekszakán a kor neves pedagógusához, László Gézához került, aki rendkívül tehetségesnek tartotta, s már a negyvenes évek végén bemutatta a Magyar Állami Operaház akkori igazgatójának, Tóth Aladárnak. Pályafutását a Magyar Rádió énekkarában kezdte. 1951-ben debütált az Operaházban Verdi Rigolettójának apródjaként. Kezdetben lírai szerepeket énekelt, majd az 1960-as évektől drámaibb szerepeket is. Jelentős részt vállalt új magyar operák bemutatásában. Legnagyobb sikere a Manon Lescaut (Puccini) címszerepe volt, Ilosfalvy Róbert partnereként, alakítását még ma is az évszázad Manonjaként emlegetik. A premiert követő évben több mint negyven, telt házas Manon-előadást tartottak, amire csak ritkán akadt példa az Operaház történetében. Az Erkel Színházban nagyoperettekben is fellépett.

A mozivásznon is emlékezeteset alakított a Gerolsteini kaland (1957), a Felfelé a lejtőn (1958) és az Új Gilgames (1963) című filmekben.

Élete utolsó éveiben énektechnikai problémákkal, memóriazavarokkal, alkoholfüggőséggel és depresszióval is küzdött. 1982. november 24-én halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.