Berze Nagy János (Besenyőtelek, 1879. augusztus 23. – Pécs, 1946. április 6.) tanfelügyelő, néprajzkutató.

Paraszti családban született, tizenegyedik gyermekként. Gimnáziumi éveit Gyöngyösön (1889–1896), Egerben (1896–1897) és Jászberényben (1897–1898) töltötte, utóbbi városban érettségizett. Néprajzgyűjtői munkásságát már 14 éves korában elkezdte. A Budapesti Tudományegyetem bölcsészhallgatója lett, ahol Katona Lajos tanítványa volt. 1905-ben végzett és ekkor avatták bölcsészdoktorrá. Még ugyanebben az évben királyi tanfelügyelő tollnokként kezdett dolgozni Lugoson. 1905. május 2-án összeházasodott Losonczy Emma (1883–1955) tanítónővel, aki két gyermeket szült neki. Lányuk fiatalon meghalt, fiuk, ifj. Berze Nagy János (1906–) is néprajzkutató lett.

1906–1908. Kolozsvárott dolgozott. 1907-től 1913-ig dolgozott nagy munkáján, a Meseszótáron. Ekkor az Athenaeum vette át a kéziratot, szedését is elkezdték, ám a háború közbelépett és szerencsétlen módon a műnek minden változata elveszett. 1908-tól Nagyenyeden (az ARGO című film egyik helyszíne), majd 1915-től Csíkszeredán dolgozott. 1916-ban, a románok betörésekor családjával menekülnie kellett, 800 kötetes könyvtára odaveszett. Egy évig Debrecenben kapott menedéket és állást. 1917-től újra Csíkszeredán élt, ekkor nevezték ki királyi tanfelügyelőnek, és Pancsovára helyezték. 1919-től Szekszárdon, majd 1924-től 1939-ig, nyugalomba vonulásáig Pécsett dolgozott, és ott is halt meg 1946-ban.

Az elveszett Meseszótár után másik nagy műve a magyar mesekatalógus. Az általa számba vett több mint félezer mese a magyar népmesék első nagyobb, korszerű rendszerezése volt – és egyáltalán az első ilyen európai munka –, egyetlen kiadása ma is keresett mű.

Kéziratban maradt mitológiai munkája is, mely eredetileg a A világ közepe. A magyar ősvallás eredete címet viselte volna, ám az már csak halála után jelenhetett meg Égigérő fa címen.