Gyarmati és kékkői báró Balassi Bálint (eredetileg Balassa; Zólyom, 1554. október 20. – Esztergom-Szentkirály, 1594. május 30.) magyar költő. A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa.

Balassi szerelmi lírája akkor emelkedett a művelt reneszánsz költészet szintjére, amikor a humanista újlatin költészettel közvetlenül találkozott: több, Párizsban kiadott kötet nagyon jelentős – Michael Marullus, Hieronimus Angerianus és Janus Secundus művei. Szerelmeit is ezáltal nevezte el: Júliának Secundus, Céliának Angerianus nyomán. A Júlia-versek formai, hangulati-tartalmi elemeikben egységesebbek, itt a költő már megtalálta saját hangját, egyéni stílusát, formáit.

Balassi Bálintban nemcsak az udvari szerelem eszményének magyarországi meghonosítóját tiszteljük, hanem a verstani újítót is. A régi magyar versre az izometria (minden ütem ugyanannyi szótagból áll, minden sor ugyanannyi ütemből és minden versszak ugyanannyi sorból) és az izorímesség (mindig ugyanaz a rím: a-a-a-a stb.) volt jellemző. Balassi bonyolultabb képleteket is alkalmazott, kialakította a róla elnevezett Balassi-versszak típust. Egyre gyakrabban alkalmazza a hármas osztatú , a költőről elnevezett Balassi-strófát.

A Júlia-versekben erőteljesebb a virágénekek, világi szerelmes versek hatása. A versek képi világa, a megszólaló őszinte hangja az átélt érzésekről tanúskodik – mélyebbek, bensőségesebbek, mint a korai versek. Témájuk szerint széles érzelmi skálán helyezkednek el a boldog találkozás ujjongó örömétől a lemondás teljes reménytelenségéig. Ezzel párhuzamosan Júlia egyre elérhetetlenebb eszménnyé, az élet értelmének egyetlen jelképévé válik.

A Júlia-költemények kifinomult stílusa, tökéletes ritmikája, újszerű strófaszerkezete, szimmetrikus reneszánsz kompozíciója, egy belső érzelmi fejlődésmenetet tükröző összefüggésrendszere ezt a versciklust költészetének csúcspontjává avatja.

Közvetlen életélmények már alig-alig találhatók itt (inventio poetica – költői találmányok). A versek nem kronologikusak, sorrendjük hanem tudatos szerkesztés eredménye.

A Júlia-ciklus költeményei:

• Hogy Júliára talála, így köszöne néki (Balassa-kódex 38. vers)
• Darvaknak szól (Balassa-kódex 44. vers)
• Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról (Balassa-kódex 47. vers)
• Júliát hasonlítja a szerelemhez, mely hasonlatosságot a Júlia dicséretén kezdi el (Balassa-kódex 50. vers)