Torquato Tasso (Sorrento, 1544. március 11. – Róma, 1595. április 25.) itáliai költő, a barokk egyik legnagyobb alkotója. Fő műve, a Megszabadított Jeruzsálem című eposz (1575) a világirodalom egyik legjelentősebb alkotása. Az 1570-es évektől üldözési mánia gyötörte, ami legendák kialakulásához vezetett a fáradhatatlan, félig őrült, meg nem értett alkotóról. Néhány nappal azelőtt hunyt el, hogy a pápa a költők fejedelmévé koronázta volna.

Apja, Bernardo Tasso maga is viszonylag ismert író volt. Ő taníttatta fiát. Torquato ifjúságának első éveit különböző olasz városokban töltötte, de ekkori életének, tanulmányainak meghatározó élményei leginkább Urbinóhoz kötötték: az urbinói herceg udvarában sajátította el az általános műveltséghez szükséges tudást

Édesanyja 1556-os halála után, 1559-ben Velencébe ment, hogy jogot tanuljon, édesapja ösztönzésére. Ám érdeklődése hamarosan más irányba terelődik. Filozófiával foglalkozik, és már itt elkészíti a „Gerusalemme” első kötetét.

1561-ben szerelmes verseket költ. Szerelmének tárgya a ferrarai hölgy, Lucrezia Bendidio. Ekkoriban írja Rinaldo című verses lovagregényét. Egy év múlva már Bolognában találjuk. 1565-ben Luigi D’Este (Estei Lajos) szolgálatába lép, és egyre többször fordul meg a ferrarai udvarban.

Később Luigi utódja, II. Ippolito (más források szerint II. Alfonz) szolgálatában dolgozik. Ekkor készül egyik fontos műve, az utóbb érdemtelenül elfeledett Aminta című pásztorjátéka, pásztordrámája. A ferrarai udvarból tett utazások egyikéből visszatérve hallotta a lepantói csata hírét. Ez az ütközet végzetes csapást mért a török hajóhadra, és a keresztény seregek uralmát biztosította a muzulmánokkal szemben a Földközi-tengeren.

Ennek hatására kezdett hozzá ismét eposzához, amelyet egy évtizeddel korábban elkezdett. Hosszú évek alatt megírta a Megszabadított Jeruzsálem (Gerusalemme liberata) című művét. Az eposz 1575-ben készült el, és az első keresztesekről, Bouillon Godfried (Godofredo) jeruzsálemi kereszteshadjáratáról szólt. Tassót azonban kételyek gyötörték. Úgy vélte, hogy az eposz nem elég hű az egyház tanításához. Mindezen szenvedélye az őrületig fokozódott, rohamai miatt egy időre el is zárták egy menhelyre. (Előzőleg megtámadott késsel egy embert, később az Estei herceg esküvőjén viselkedett lehetetlenül, ezért hét évre a herceg elzáratta a költőt.) A megszabadított Jeruzsálemet ezért barátai adták ki. Miközben maga a költő egy gyógyintézetben raboskodott, műve nagy népszerűségre tett szert.

Később, kissé nyugodtabb, világosabb pillanataiban – bár egészségét soha nem nyerte vissza teljesen –, 1586 után átírta a művet, és A meghódított Jeruzsálem (Gerusalemme conquistata) címet adta neki (1593). 1595-ben, Rómában hunyt el, egy nappal azelőtt, hogy a pápa koszorús költővé koszorúzhatta volna.

Tasso hatása óriási volt a korában. Többek között Zrínyi Miklósra, a költőre és hadvezérre is nagy befolyást gyakorolt. Az eposz műfaja ekkor virágzott fel Európában, s mindez Magyarországot sem hagyta érintetlenül.