Kölcsey Ferenc (1790-1838) költészetére általában jellemző a "romantikus békétlenség és a szélsőségek között hányódó szeszélyes kedély"- írta Horváth János. Történelmi pesszimizmusát a 30-as évek végén kimozdítja a haza érdekéért való munkálkodás, előbb a megyei közgyűlésben, majd országgyűlési képviselőként. Hatott rá Széchenyi Hitel című műve, amely ráirányította figyelmét a jövő sürgető feladataira, és a meddőnek tartott múlton való céltalan merengés hiábavalóságára. Ebben a témakörben a Huszt epigramma a legismertebb. A vers első fele a romantika kelléktárának elemeivel kísérteties borzongást idéz elő. Mindez arra szolgál, hogy a "lebegő rémalak" kétszeri "mit ér?" ismétlese a múlton való visszamerengés meddőségét hangsúlyozza, s a feladat parancsban összegződik: "Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!".