| A belvizek előrejelzése, a belvízmennyiségek és az elöntések várható mértékének becslése a vízrajzi szolgálatok eddig nem megoldott problémái közé tartoznak. Az elmúlt évek belvíz kárainak jelentős hányada elkerülhető lett volna a mentesítési munkák megfelelő szinten tartásával. Ezek a tevékenységek, csakúgy, mint a védekezés operatív feladatai nem nélkülözhetik az elöntések várható tér és időbeli eloszlásának ismeretét. A magyar földhasználati rendszer átalakításának szükségszerűsége nem csak belvízmentesítésiszempontból kívánatos, hanem környezetünk fenntartható fejlődése (Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program) és az optimális birtokszerkezet kialakítása is ezt igényli. Ezek a célok ugyanakkor nem valósíthatók meg maradéktalanul a megfelelő „alapinformációk” hiányában. A termelésből kivonandó területek, a földhasználati jelleg megváltoztatása (pl. szántó-gyep konverzió), vagy a vizes élőhelyek rehabilitációja egyaránt aterületek vízgazdálkodási tulajdonságainak, s köztük a belvíz-előfordulás gyakoriságának megismerését sürgetik. A tavaly decemberében az EU tagállamok által elfogadott „Vízgazdálkodási Keretirányelv” – mely ránk nézve is kötelező érvényű – nem sok időt ad a leginkább védendő területek kijelölésére és az emberi tevékenységek hatásainak (többek között a síkvidéki vízrendezés) értékelésére (2004). A Vízgyűjtőgazdálkodási Terv elkészítése (2009-re) ugyannélkülözheti-e hazánk jelentős területi hányadát kitevő (400-500 ezer ha), valamilyen szinten belvízzel veszélyeztetett területeinek feltérképezését, az elöntések várható nagyságának (törvényszerűségeinek) ismeretét? A belvízi jelenség sík vidékek jellemzője, s mivel Magyarország területének több mint a fele ilyen jellegű vizsgálata hazánkban különös figyelmet igényel. A belvízi problémákat elsősorban az Alföldön érzékeljük, egyrészt a tájegység hatalmas és termékeny volta, másrészt a természet földrajzi adottságokból származó belvízi veszélyeztetettségek miatt. A belvizek elsősorban a mezőgazdaságban okoznak súlyos károkat, melyek alapvetően két részre oszthatók: a közvetlen és a közvetett károkra. Közvetlen kárként a termés mennyiségének csökkenését, minőségének romlását, a tenyészidő módosulását, stb. értelmezhetjük. Közvetett kár a talajszerkezet romlása, a talaj tápanyagkészletének mennyiségi csökkenése, minőségi romlása, a művelt talajszelvény térfogatsúlyának növekedése, és a talaj mikrobiális aktivitásának csökkenése. Ez utóbbi hatások együttesen csökkentik a talaj termékenységét. Az elmúlt évek földhasználatában, a mező- és erdőgazdálkodás területi struktúrájában – a tulajdonviszonyok változása miatt – bekövetkezett változások lényegesen módosították az érintett térségek lefolyási és összegyülekezési folyamatait. |
