| Anyakönyv - (matricula) általában oly jegyzék, amelybe bizonyos személyeket v. vagyontárgyakat nyilvántartás végett bevezetnek (immatrikulálnak). Anyakönyvet vezetnek pl. az egyetemi hallgatókról, az egyházközség v. más testület kötelékéhez tartozó tagokról, katonákról, vm. uradalom törzsvagyonáról és jövedelmeiről stb. Anyakönyv különösen a személyi állapotra jelesül: a születés, házassági egybekelés és elhalálozásra vonatkozó adatokat tartalmazó lajstrom, melynek közhitelű alakban való vezetése az egyes államokban v. egyházi v. külön e célra rendelt polgári hatósági közegekre van bízva, s ehhez képest az anyakönyvek v. egyháziak v. polgáriak. Nálunk az utóbbi értelemben vett anyakönyvekek vezetésének módját az 1727: XXV. t.-c. és több kormányrendelet szabályozza. A keresztelési (születési), esketési és halálozási anyakönyvet az illető vallásfelekezet lelkészei két példányban vezetik, s az egyik példány az év végével hiteles alakban az illető törvényhatóságnak adandó át a levéltárban való megőrzés végett. Az anyakönyvbe bevezetendő tények rendszerint egyházi anyakönyvi kivonattal bizonyítandók; - a törvényhatóság levéltárában őrzött A. azonban csak akkor szolgál bizonyítékul, ha az egyházi őrizet alatt levő anyakönyv elveszett v. megsemmisült. Anyakönyv hiányában a bizonyítás tanúkkal is eszközölhető. Az anyakönyvi kivonat közokirat jellegével s e szerint teljes bizonyító erővel bír, de midőn oly körülmények bizonyításáról van szó, melyek, mint pl. a születés törvényességének kérdése, nem a lelkész előtt tett egyszerű bevallás, hanem a törvényben általános ismérvül megjelölt anyagi jogállás: jelesül a törvényes házasság valósága alapján határozandók meg: az anyakönyvben előforduló helytelen bejegyzés nem vétetik figyelembe.
|
