Deák Ferenc, vagyis Bamba. Jól csengő név, fájdalom, ritkán emlegetik. Holott kevés olyan futballistája volt hazánknak, mint ő. Ha valakinek, hát a 20. századi Magyarország, sőt a 20. századi Európa egyik legjobb középcsatárának illene minden sporttelepen szobrot állítani, de nem, a családtagokon kívül igen kevesen tesznek azért, hogy ne csak – a minden tiszteletet és elismerést megérdemlő – Puskás Ferenc vagy éppen Bozsik József nevére emlékezzen méltóképpen az utókor. Tíz évvel Deák Ferenc halála után e helyütt igyekszünk pótolni valamit a „lemaradásból”.

Deák Ferenc a IX. kerületben, a Viola utcában jött világra (1922. január 16-án), nem véletlen, hogy erősítette a ferencvárosi zöld-, illetve az újpesti lila-fehéreket is. Más kérdés, hogy önszántából aligha igazolt volna a Dózsához, ám pályafutása eme szakaszáról majd akkor ejtsünk szót, ha az időrendi sorrendet betartva, eljutunk odáig.

Péklegényből kapus
Ne is a focival indítsunk. Hanem azzal, hogy a szegény családba születő legénynek már akkor munkába kellett állnia, amikor még be sem fejezte az iskolát. Az édesanyjának és az édesapjának, továbbá a hat testvérének kissé szűkös otthonához közeli pékségbe szegődött el inasnak – szó szerint kenyérkereset után nézett. Hogy ezután Deákéknál mindig került friss zsömle az asztalra, az csak az egyik előnye volt a „munkahelyének”, a másik az volt, hogy az üzlet igen közel volt a Szentlőrinci AC pályájához.

Mondhatjuk úgy is, hogy csupán egy ugrás volt a SZAC, és 13 esztendősen már a zsebében lapult élete első igazolása. A tagsági könyvben nem kellett feltüntetni a posztját, ám itt feltétlenül rögzítsük: Deák Ferenc kapusként kezdte. Már a gólvonal előtt állva is szédületes teljesítményt nyújtott: 14 évesen úgy fejbe találta a labda (a legenda szerint Bozsik bátyja lövése után), hogy elvesztette az eszméletét. Szüleinek ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy az asztalra csapjanak: Feri, nem futballozhatsz tovább!

Hatvanhat gól a megdönthetetlen rekord
Hogy ezen a ponton nem ér véget a cikk, bizonyos Berkessy Elemérnek köszönhető. Egy tehetségkutatón tűnt fel neki, hogy hősünknek van érzéke a labdarúgáshoz: a jelentkezőket a kapu mögül irigykedve figyelő „száműzött” akkora erővel és olyan pontosan lövöldözte vissza a labdát, hogy őt szúrta ki elsőként. A neheze eztán következett: Berkessynek meg kell győznie az aggódó szülőket, hogy az ő Ferikéjüknek vissza kell térnie a pályára. Végül egy mondattal sikerült: „Mostantól nem a fiuk feje lesz veszélyben, hanem az ellenfél kapuja, merthogy Feriből középcsatárt faragunk.” Hogy ígéretét betartotta, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Deák Ferenc 2000-nél is több gólig jutott pályafutása alatt.