Sándor Károly (Csikar) (Szeged, 1928. november 26.- ) labdarúgó, jobbszélső. Kiváló szélső csatár volt. Gyors felfutásairól és éles szögből elért góljairól volt híres. Az Aranycsapat idején Budai volt a riválisa a poszton. Sebes Gusztáv a Honvéd szélsőjét favorizálta, aki kiválóan összeszokott Kocsissal. Így lemaradt az 1952-es olmpiai aranyról, nem játszott az évszázad mérkőzésén, csak csere volt és az 1954-es világbajnokságra sem nevezték, bár kiutazott a csapattal. Becenevét saját bevallása szerint onnan kapta, hogy nem volt olyan labda, amit ne próbált volna megszerezni, kicsikarni. Mások szerint viszont csapattársai labdakérései során kiabált Karcsi-Karcsi alakult Csikarrá.

Klubcsapatban

Szülővárosában a Móravárosi Kinizsiben kezdett focizni. 1947-ben szerződtette az MTK, amelyhez egész pályafutása alatt hű maradt. (A kék fehér klub 1949 és 1956 között háromszor vált nevet: Textilles, Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó). Háromszoros bajnok a csapattal, az ötvenes években a Honvéddal a kor két legjobb csapata volt. 1964-ben fejezte be pályafutását, amikor az MTK KEK döntőben a megismételt, második mérkőzésen alul maradt a portugál Sportinggal szemben. Összesen 379 bajnoki mérkőzésen 182 gólt ért el. 1955 és 1964 között 21 nemzetközi mérkőzésen szerepelt és 11 egyszer volt eredményes.

„Ne hidd, hogy valaha is haragudtunk egymásra. Sőt, barátok voltunk és vagyunk is. Mind a ketten megszállottjai voltunk a győzelemnek. Mind a ketten nagyon becsültük egymás focitudását. A virtus volt a meghatározó: győzni a másik felett. Tehát, hogy megakadályozzam Sándor Csikart a góllövésben, neki pedig az, hogy túljárjon az eszemen. Ez a vetélkedés nemcsak a játékban, hanem a szövegben is megnyilvánult. Ha nem azon a részen folyt a játék, akkor odalépett és mosolyogva megkérdezte: Te Jenő, van otthon tíz mázsa fám, te egy nagy favágó vagy, nem jönnél el fölvágni?” Persze ilyenkor is mindig készen állt a válaszom: „Karcsi, te tényleg egy lábbal is gyors vagy?” - Dalnoki Jenő FTC

Válogatottban

1949 és 1964 között volt 75 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 27 gólt szerzett. Az ötvenes évek elején többnyire tartalék volt. 1957-től a válogatott csapatkapitánya volt, Puskástól örökli a karszalagot. Részt vett a 1958-as svédországi és 1962-es chilei világbajnokságon. Utóbbin a legjobb nyolc között estek ki a későbbi döntős Csehszlovákia ellen, így a csapat 5. lett. Pályafutása utolsó évében még részt vett az Eb-selejtezőkön (akkor: Nemzetek Európa Kupája), de a spanyolországi négyes döntőn már nem lépett pályára.

Sikerei, díjai (MTK)

• 182 gól (Hidegkuti Nándor után a második legtöbb az MTK történetében)
• Magyar bajnok: 1951, 1953, 1957/58
• Magyar Népköztársasági Kupa-győztes: 1952
• Közép-Európai Kupa győztes: 1955, 1963
• KEK döntős: 1964

Válogatott

• 75-szörös válogatott (klubrekord), 27 gól
• 1957-től a nemzeti válogatott csapatkapitánya
• Világbajnokság: 1958 (10. hely), 1962 (5. hely)

Civil elismerései

• 1993. Magyar Köztársasági Érdemérem középkeresztje
• 1998. Magyar Köztársaság elnökének arany emlékérme
• 2001. Az MTK Hungária agárdi labdarúgó akadémiájának névadója