Czibor Zoltán 1929. augusztus 23-án született, Komáromban. Pályafutását 1943-ban a Komáromi MÁV együttesében kezdte, majd 1948 után a Ferencváros (a klub egy ideig az ÉDOSZ nevet viselte) tagja lett. 1950-ben a Csepeli Vasasba, 1953-ban pedig a Budapesti Honvédba igazolt. Három magyar bajnoki címet szerzett (egyet a Ferencváros, kettőt a Bp. Honvéd labdarúgójaként), 1955-ben 20 góllal - Machos Ferenc társaságában - gólkirály lett.
A magyar válogatottban 43 alkalommal lépett pályára és 17 gólt szerzett. Tagja volt az Angliát 6:3-ra és 7:1-re verő Aranycsapatnak, s alapembere az 1952-ben Helsinkiben olimpiai aranyérmet, majd az 1954-es svájci világbajnokságon ezüstérmet szerző együttesnek is. A világverő Aranycsapat balszélsőjét parádés technikája, kiismerhetetlen cselei és kivételes játékintelligenciája miatt csak „Rongylábúnak” becézték társai.
Az 1956-os forradalom idején külföldre ment, előbb az AS Roma, majd az FC Barcelona játékosa lett. A katalán csapattal kétszeres spanyol bajnok, spanyol kupagyőztes és kétszeres Vásárvárosok Kupája-győztes (Az UEFA-kupa elődje) is volt. Később szerepelt még az Espanol és az Austria Wien együtteseiben is.
Visszavonulása után egy kávézót vezetett Barcelonában, majd 1990-ben hazaköltözött Magyarországra, haláláig a komáromi futball érdekeiért tevékenykedett. 1995-ben a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjével tüntették ki.
Tíz éve, 1997. szeptember 1-én szülővárosában, Komáromban hunyt el a nemzetét imádó, féltő, Czibor Zoltán. |
