Ungvári Tamás irodalomtörténész, dramaturg szervezte meg az alkotói gárdát. A színművet Hubay Miklós írta. A dalszövegeket egy költő, műfordító Vas István alkotta meg, a zeneszerző pedig Ránki György volt. A bemutatón Petrovics Emil vezényelte a zenekart. A fő szerepeket Margitai Ági, Bodrogi Gyula, Sennyei Vera, Agárdy Gábor és Horváth Tivadar játszotta. A premier rendezője egy szinte kezdő színházrendező, Szinetár Miklós volt.

A darab librettóját Radnóti Miklós sorsa ihlette.

A történet a II. világháború nehéz napjaiba vezet vissza. A tehetséges fiatal költőt Bálintot katonának hívják be. Szerelmesével, Júliával tölti a bevonulást megelőző két napot és éjszakát. A laktanya küszöbéről azonban visszafordul. Ellenszenve és életösztöne erősebb a félelménél. Egy idős festőbarátja rejti el őt egy francia fiúval együtt, akinek szintén bujkálnia kell. Itt módja van Júliának is titokban meglátogatnia. A szerelmesek azonban nem lehetnek együtt sokáig. A rendőrség letartóztatja a leányt röpiratok terjesztésével vádolva. Bálint azt hiszi Júlia elhagyta és önként jelentkezik. Többé nem tér vissza, életét veszti. Szellemi hagyatékát - utolsó versét - három bajtársa, a "három királyok" hozzák meg, de gyarló emlékezetük kihagy és hiába próbálják átadni a végső üzenetet, a hosszú úton hazafelé elfelejtették.

A színdarabból 1967-ben film készült. A filmet a magyar filmkritikusok Somló Tamásnak odaítélt operatőri díjjal tüntették ki. Nemzetközi fesztiválokon (Buenos Aires, Mar del Plata) a film a legjobb rendezés díját kapta.