1950. január 1-jén hatályba lépett a minisztertanács 4349/1050. számú (1949. december 20.) határozata a peremvárosoknak és községeknek Budapesttel való egyesítéséről, mellyel létrejött Nagy-Budapest.

Nagy-Budapestnek nevezik Budapestet 1950. január 1-jén kialakult területével. Az elnevezés már a XIX. század végén megszületett, és már 1950 előtt is a közigazgatás némely ágában (Államrendőrség, Közmunkatanács stb.) valóságos tartalmat nyert. A környező települések Budapesthez csatolása fél évszázadon át folyamatos szakmai és politikai viták tárgya volt. Végül a II. világháború utáni kommunista hatalomátvétel teremtette meg a politikai feltételeket a történelmi jelentőségű lépés megtételére. A város hivatalos neve továbbra is Budapest maradt.

Az 1949. évi XXVI. törvény (Budapest főváros területének új megállapításáról) alapján 1950. január 1-jével Budapesthez csatoltak Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területéből hét megyei várost:

• Budafok
• Csepel,
• Kispest,
• Pestszenterzsébet,
• Pestszentlőrinc,
• Rákospalota,
• Újpest,

és tizenhat nagyközséget:

• Albertfalva,
• Békásmegyer,
• Budatétény,
• Cinkota,
• Mátyásföld,
• Nagytétény,
• Pesthidegkút,
• Pestszentimre,
• Pestújhely,
• Rákoscsaba,
• Rákoshegy,
• Rákoskeresztúr,
• Rákosliget,
• Rákosszentmihály,
• Sashalom,
• Soroksár.

Nagy-Budapest területéhez csatolták továbbá:

• Csömörtől Szabadságtelepet,
• Nagykovácsitól Adyligetet,
• Vecséstől a Ferihegyi repülőteret és környékét.

Budapest új területét 22 kerületre osztották az addigi 14 helyett.