Jerome David Salinger (1919. január 1.) amerikai szerző, akit leginkább 1951-es Zabhegyező (The Catcher in the Rye) című regényéről és visszahúzódó természetéről ismert. 1965 óta nem adott ki semmilyen írást, valamint 1980 óta nem adott interjút.

Manhattanben született zsidó apa és ír katolikus anya gyermekeként. (Anyja betért amikor összeházasodott az apjával, J.D. csak a bar micvóján tudta meg, hogy csak félig zsidó) Az apja húsimporttal foglalkozott. Az ifjú Salinger Manhattan nyugati felének különböző állami iskoláit látogatta, majd a McBurney magániskolát választotta 9. és 10. osztályban. Ezután felvételt nyert a waynei (Pennsylvania) Valley Forge Military Academy-re. Itteni élményeiről írta Zabhegyező című regényét.

A regény egy furcsa, a rideg, szeretettelen világgal ismerteti meg az olvasót, melynek hátterét az '50-es, '60-as évek Amerikája adja.     
Holden Caulfield tizenhat éves amerikai gimnazista, akit immár a negyedik iskolájából rúgtak ki, de mielőtt hazamenne, eltölt pár napot egyedül New Yorkban. az '50-es, '60-as évek Amerikájában járunk. A II. világháború után a társadalom nyugodt, gondtalan jólétben él, de a felnövő generáció fuldoklik. Gyönyörű sportkocsikon száguldoznak, Coca-Colát isznak, twistelnek, rock and-rollt járnak, de mégsem találják helyüket a világban. Ezek a fiatalok azt tudják, hogy mit nem akarnak. Nem akarják a szüleik kiüresedett életét élni. A főszereplő nagy hatást gyakorolt a világháborút követő " beat" nemzedékre, személyében a huszadik század második felének kamaszodó ifjúsága kultuszfigurát lelt, rengeteg amerikai fiatal azonosította magát vele, és gondolkodott, cselekedett ennek megfelelően. Pl. John Lennon gyilkosa is erre hivatkozva követte el a merényletet. 
Holden egy magányos, a világgal szembenálló kamasz, akinek személyén keresztül betekintést nyerhettünk a Kelet és Közép- Európainál jóval "szabadabb" nyugati világba. Természetesen ez a generáció is megteremtette saját bálványait, példaképeit. Például James Deant, akibe minden lány szerelmes volt, és minden fiú hasonlítani szeretett volna hozzá, olyan bőrdzsekiben járni, olyan kocsit vezetni, mint ő. Vagy olyan hidegfejű, bátor, céltudatos, ifjú amerikaivá válni, mint a másik nagy ideál, Marlon Brando. Azonban nem lehetett mindenkiből bálvány, így Holdenből sem.
Holden képtelen a társadalmi konvenciókat megérteni és gyakorolni, pedig mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazugságokba, kancsal szabadságokba botlik. Hétéves húga, Phoebe az egyetlen, akivel őszintén beszélhet, aki meg is érti őt. Háromnapi ténfergésének történetét végül egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el, egyes szám első személyben. Szókimondása kapcsán megismerhetjük egy tizenéves amerikai fiú érzelemvilágát. A lelke sérült, a szíve nagyon sebezhető. Bizonyos helyzetekben "nagyfiú" próbál lenni (alkohol, sex), máskor előbukkan belőle az álmodozó, szerelmes, féltékeny fiú. Vagány szövege, lazasága ellenére nagyon mélyen érző srác. Mindig mindenről véleménye van, semmit és senkit nem hagyna kommentár nélkül.  
A világ elől betegségbe menekülő Holden számára a zabhegyezés bizonyul követendő példának, ez az a pozitív tartalom, mely a világban maradást indokolja. A zabhegyezés a tisztaság megőrzését jelenti, de nemcsak önmaga, hanem gyermektársai számára is. Érezhető némi keresztény szemléletmód is a regényben, itt-ott pedig a zen-buddhizmus tanításait is érinti. De nem térítő jelleggel, csak finoman, akár a regény stílusában a szleng és a közönséges fordulatok, melyek a hős szájából teljesen helyénvalóan, már-már megnyerően hangzanak. A szerző pedig azóta letette a tollat, vidéki magányba vonult, zabot hegyezni.