Erkel Ferenc: Hunyadi László című operája második felvonásának harmadik részében a budai várkertben fényes vendégsereg ünnepli Hunyadi László és Gara Mária lakodalmát. Az ifjú mennyasszony boldog örömmel veszi át a sok virágot, amit feléje nyújtanak. A fiatalság táncba kezd, ekkor táncolják el a "Palotást".

A magyar táncok kiforrásának ideje a 16. századra tehető. A Palotást királyi és fejedelmi udvarokban is táncolták. A Palotás a 18. és 19. században élte fénykorát. Ünnepélyes tartású társastánc hangulata derűs, lovagias. Elnevezését a várak, kastélyok dísztermeiről (palota) nyerte.

Az új hangszerek, új zene és új szellem ösztönözte a magyar nemességet, hogy kialakítsák saját előkelő táncukat. Rózsavölgyi Márk (1789-1848) magyar zeneszerző komponálta a legrégibb csárdást 1835-ben. Bár a csárdás eredetileg paraszt tánc, a nemesség körében népszerűvé vált. Az első magyar páros tánc is Rózsavölgyi nevéhez fűződik: a "körmagyar" az 1840-es években jött divatba. A Palotás részben a verbunkoson és a friss pároson alapszik, és így a férfias magyar virtus is érvényesül, de végül előkelő kifinomult tánccá fejlődött az Andalgóval. A színpadi zene is befogadta a Palotást Erkel Ferenc "Hunyadi László" című operájában és Kodály Zoltán "Háry János" című daljátékában. Magyarországon hagyományos megnyitó tánc lett a bálokon. Manapság, ahol magyarok élnek és tartják az elmúlt idők hagyományait, előadják a Palotást érzéssel és méltóságteljes mozgással.