Takácspók – Nesticus cellulans

Alkatukban és számos további tulajdonságukban közel állnak a törpepókokhoz. A két ivar hasonló méretű, 4, 5 – 5 mm hosszú. A test és a lábak sötétbarna mintázata szépen kirajzolódik. A fejtor világos, kivéve a szemek környékét és a középsávot, ahol egy középen befűződő, kissé a homokórára emlékeztető sötét foltot láthatunk. A fejtor szegélye szintén keskeny sötét sávot visel. A lábak feltűnően hosszúak.

Hálóként a törpepókokéhoz hasonló, ún. térhálót sző, melyek hurokfonalakból állnak. A háló alsó felszínéről az aljzathoz rögzített hálófonalak ragasztócseppel kapcsolódnak a felszínhez, továbbá hasonló ragasztócseppeket is viselnek. A hálóhoz érő rovar beleragad ezekbe a cseppekbe, általában „elszakítja” a fonalakat az aljzattól, így marionett-bábuként lóg ezeken a fonalakon, amelyek közül egyidejűleg több is fogva tarthatja (az állat méretétől függően).

A takácspókok félbarlangi életmódú fajok. A szabad természetben barlangjaink bejárati szakaszán, kőfülkékben, források nyitott kútjaiban találkozhatunk velük. Természetesen meghódította a faj az igényeinek megfelelő klimatikus feltételű mesterséges barlangokat is. Az árnyas, hűvös pincéket (különösen a borospincéket) kedveli.