1848 januárjában írta Pesten "A Puszta, télen" című verset Petőfi Sándor.

A vers nem közvetlen élményből született, hiszen a tél "hidegét" meleg szobából, emlékeiből idézi fel. a vers indító sorában a "puszta" szó utal a tél pusztaságára, tehát melléknév. A másik szó a tájegységre utal, a paraszti élet helyszínére. A vers érdekessége a negatív tájfestés, hiszen nem nem a téli táj elemeit mutatja be, hanem a hiányt, ami a veszteség elégikus hangulatát fejezi ki. Az első versszakokban az emberi élet színhelyei elevenednek meg, télen itt minden üres és csendes. Majd a belső világba fordul, amelyben az emberi  és állati létezés vontatott: a jószág bent szénáz, a csaplárosék is nagyokat alhatnak. Ezután újra a kinti világra összpontosít, ahol csak a szelek és viharok vad forgataga uralkodik. A fenyegetett emberi lét a betyár alakjával azonosul. "Háta mögött farkas, feje fölött holló", a természet  mellett az üldöztetés is jelen van. A vers Petőfi politikai elképzelésének megfelelően a Nap véres koronájának lehullása királyellenességét támasztja alá.