A vers Arany életének delén túl született. A vers keletkezésének éve mellett, tartalma és gondolatai is erre utalnak. A cím nem tükrözi a vers tartalmát és hangulatát, s ezzel feszültséget kelt az olvasóban.

A mű az Őszikék versciklushoz tartozik. A ballada alapját az a babona adja, miszerint az új hidat az öngyilkosok avatják fel. A vers Arany egy kevésbé gyakori témájával a nagyvárosi élet megjelenítésével foglalkozik. A vers egy órányi időtartamot fog át. A nagyvárosi élet fárasztó, hajszoló depressziót okozó életmódját az olvasóban a költő azzal érzékelteti, hogy egy óra leforgás alatt mennyi ember szánja el magát az öngyilkosságra. A hangulat komorságát és a mondanivaló súlyosságát a zord körülmények (éjfél, barna víz, harangzúgás, csend,) költői képekben való leírásával emeli ki Arany. A mondanivaló súlyossága és a már-már gúnyoros, irónikus hangvételének („Ölelkezik a halál után” „Taps várja” „Én most tanúlám Az elsõt: pénzem elfogyott: Nem adtak: ugrom hát nagyot!”) szembeállítása, keserű humort visz a versbe. A kicsit paródikus stílussal, szembeállítja a vidéki nyugodt kiegyensúlyozott életet, a nagyvárosi zsúfolt, gyors életmóddal. Arany a polgári világ, a szabad verseny, a haszonelvűség korának kárvallottjait, seregszemléjét mutatja föl.

A célnélküliség, az erkölcsi világrend megbomlása következtében értelmetlenné válik az ember élete, nemre és korra való tekintet nélkül. Stilisztikai bravúr, hogy minden egyes öngyilkosság egyedi módon ábrázolódik. Arany legtöbb versében észrevehető, de ebben a versben szembetűnő a szavakkal, a nyelvvel való könnyed játszás. A furcsa, valószerűtlen képek helyenként irracionális érzések felvillantása, a huszadik század elejének egyik jelentős stílusirányzatát és életérzését a szürrealizmust, vagy annak jeleit keltik az olvasóban. A valóságos elemek a szürrealisztikusokkal keverednek és a szürrealisztikus elemeknek az a célja, hogy a költői túlzás eszközével élve az egyéni sors és a társadalmi problémákon elgondolkodtassák az olvasót.