A cetek két alrendje közül a sziláscetek legfeljebb csökevényes fogakkal rendelkeznek. Ezzel szemben a fogasceteknek vannak fogaik. A fogak száma és alakja az egyes fajok között nagy változatosságot mutat.

A fogascetek nem használják a fogaikat rágásra. A legtöbb cetfaj egészben lenyelhető kistestű halakkal és más tengeri állatokkal táplálkozik. Csak a kardszárnyú delfin, a kis kardszárnyú delfin és az ámbrás cet fog meg olyan állatokat, amelyeket nem képes egyszerre lenyelni. Ezeket darabokra tépik, de nem rágják meg. A fogak csak a zsákmány megragadására valók.

Emiatt a legtöbb fogascetfajnak homodont fogazata van. A szárazföldi emlősök többségének, így az embernek is, heterodont fogazata van, azaz más-más alakúak a metszőfogak, a szemfogak, a kis- és nagy zápfogak. Ezzel szemben a fogascetek minden foga azonos alakú, legfeljebb méretük tér el.

Mindössze 2 foga van a narválnak; mindkettő felül. A hím állatoknál az egyik fog, rendszerint a bal oldali, óriási, spirális agyarrá fejlődik. A leghosszabb eddig talált agyar 270 cm hosszú volt. A másik fog többnyire szerényen meghúzódik a fogmederben, és az élő állaton nem is látható, bár arra is van példa, hogy ez is agyarrá fejlődik. Néha a nőstényeknek is kinő az agyaruk, néha viszont a hímeknek sem. E szervüknek a táplálkozásban sincs szerepe, vagy legalábbis jelentéktelen, hiszen az agyartalan nőstények gyomortartalma semmiben sem különbözik a hímekétől. Egyes légi megfigyelések és az agyarakon lévő karcolások arra utalnak, hogy a hímek megvívnak egymással rangsorbeli helyükért és a nőstényekért. A bikák ilyenkor félig kiemelkednek a vízből, keresztezik agyaraikat, és megpróbálják egymást odébb taszítani.