Majdnem minden hagyományban ismert az a képzet, mely szerint a régmúltban Ég és Föld együtt alkották az eredeti Egészet. Szétválásukkal megtörtént az első elkülönülés, ám egy létra segítségével mindvégig érintkezésben maradtak. Ennek szép példáját találjuk többek között a laoszi hegylakók legendáiban, vagy akár a sintoizmusban, ahol Amateraszu égi létrát kölcsönöz a földieknek.
A különböző mítoszokban megjelenő létra nyilvánvalóan ugyanazt a funkciót tölti be, mint a Világfa. Szimbolikusan ezt fejezi ki Jákob lajtorjája is, melyen az angyalok fel- és alászállnak. Vég nélkül sorolhatók a további példák is: az a létra, amelyet két nága (kígyószerű félisten) készített Buddhának, hogy alászállhasson a Meru hegyéről; hasonló jelentésű a Próféta álmában megjelenő mirádzs (arabul eredetileg létrát jelentett, később felemelkedést); a hét rovátkával ellátott szent nyírfa a szibériai sámánoknál stb. Érdekességként és további példaként érdemes megemlíteni a vietnámi Minh-Hoang császárt is, aki egy létra segítségével érinthette meg a Holdat.
A létra-képzetekhez tartozó számok is sokatmondóak, és korántsem esetlegesek. Az altaji sámán a szent nyírfa hét vagy kilenc bevágásán hág fel, hogy elérje a legfelső eget. A hét kozmikus szint, amelyen Buddha végiglépdel, hét színű (szivárványlépcső). A Mithrász-kultuszokban hétfokú létra szerepel, amely hét különböző fémből készült. A skót szabadkőművesség is hétfokú létráról tesz említést.
Az Ég és Föld közötti átjárás tulajdonképpen a hét bolygó egének megfelelő hét kozmikus szinten való átkelés. A hetességet magába foglaló elrendezés a középkorban is kedvelt rendszerezési forma volt. Ezt fejezi ki a hét szabad művészet, vagy a tantárgyaknak a tríviumra és a magasabb szintű quadriviumra való felosztása.
A különböző fokozatok egyúttal megfelelő beavatási szinteket jeleznek: a Mithrász-misztériumokban a szellemi felemelkedés támaszát jelenti a hétfokú létra. A Föld és az Ég közötti átjárást a lélek különböző állapotainak egymásból való következése biztosítja, így a létra fokai a szigorú rangsorra hívják fel e figyelmet. Ugyanezzel a hierarchia-gondolattal találkozunk Jákob létrájának vagy az angyalok karának képében.
A létra képzetét szívesen használták az egyházatyák is. Többek között "Lépcsős" (Klimakosz) Szent János, akinek már a neve is egyértelmű utalás (lépcső, létra: görögül klimax). Szent János a spirituális gyakorlatok alapos fokozatosságáról beszél, hangsúlyozva, hogy a spirituális gyakorlatokban alapvető fontosságú a fokozatosság gondos betartása. Fokról fokra lépegetve juthatunk el csak odáig, írja Új Teológus Szent Simeon, hogy a földtől elemelkedhessünk, s majd az égig felemelkedhessünk. Szent Izsák gondolata is ezt a fokozatosságot sugallja: "A Mennyei Királyság létrája tebenned van, a te lelked mélyén rejtezik. Mosakodj hát ki vétkeidből, és megtalálod azokat a lépcsőfokokat, amelyeken tekintetedet a magasba szegezve fel kell lépdelned". A buddhizmus három irányzata, a hinajána, a mahajána és a vadzsrajána is hasonlóan írja le a szemlélődés meditatív gyakorlatait. |
