| Eszter királyné második vacsoráján tehát kiderült, hogy Hámán, a király főembere milyen rosszakaratú, bosszúálló volt a zsidó Mordokajjal szemben. A király felháborodva hallotta, hogy a gonosz főúr miért akarta kipusztítani azt a népet, amelyhez szeretett felesége, Eszter is tartozott. Ahasvérós azonnal kimondta a halálos ítéletet Hámán felett. Házát Eszter királynénak, elvett pecsétgyűrűjét pedig Mordokajnak adta. A királyné bevallotta, hogy Mordokaj tulajdonképpen az ő nagybátyja és gyámja, aki szülei halála után felnevelte őt. Eszter ezek után kinevezte Mordokajt Hámán házának felügyelőjévé. Azonban a királyné így sem volt nyugodt, hiszen a zsidó nép kipusztítását tartalmazó parancs még mindig érvényben volt. Az időpont pedig egyre jobban közeledett. Eszter sírva borult hát Ahasvérós lába elé, és kérte őt, hogy hiúsítsa meg a gonosz tervet. A király így szólt feleségéhez és Mordokajhoz: – Hámán már nem él, mert kezet emelt a zsidó népre. Írjatok a király nevében egy levelet; azt írjátok bele, amit népetek érdekében jónak láttok, majd pecsételjétek le a gyűrűmmel! Ugyanis az az irat, amelyet a király nevében írtak, és a király gyűrűjével pecsételtek le, visszavonhatatlan. Azonnal hívatták hát a király írnokait, és lediktálták nekik a levelet. Ezt azután minden nyelvre lefordították, amelyet a birodalom százhuszonhét tartományában beszéltek. Futárok vitték szét mindenhova az új parancsot. A zsidó népnek pedig nagy öröme lett.
|
