| Csúz - reumatizmus), a csontok, izületek és izmok fájdalmas megbetegedése, mely néha súlyosabb bonctani elváltozások nélkül folyik le és mely mint gyűjtőnév a legkülönbözőbb megbetegedéseket foglalja magában. A legfontosabbak a következők: 1. a heveny sokizületi C. (Polyarthritis rheumatica, acuta, akutes Gelenksrheumatismus), heveny fertőző, de ritkán ragályos betegség, mely a legegészségesebb, sőt éppen a jó erőben levő fiatal egyéneket szokta megtámadni. Keletkezésében a néphit szerint nagy szerepet játszik a meghülés, de most már biztosan tudjuk, hogy többnyire a torok és a vele összefüggésben levő szervek (garat- és szájpadmandula) gyulladásai következtében baktériumátvitel útján keletkezik. A baktáriumok - melyek újabb kutatások szerint a streptococcus-fajokhoz tartoznak - a nyirokerek és a vérkeringés közvetítésével az izületeket alkotó csontvégbe sodortatnak, ahol letelepedve, fájdalmat s az izületi üregekben savós kiizzadást okoznak. Az egész izület megduzzad, formátlan lesz, forró tapintatu; egyszermind magas láz és erős izzadások gyötrik a beteget. Sok izület lesz egyszerre megtámadva; néha egyes izületcsoportokban már enged a gyulladás, midőn ismét másokban lángol föl. Egy-egy izület megbetegedése egy -három hétig tart, az egész megbetegedés tartama kb. hat hét, de mivel a betegség visszaesésekre igen hajlamos még jóval tovább is huzódhatik. Az esetek legnagyobb részében gyógyulással végződik. Rendkívül kínosak a gyulladt izületek fájdalmai, melyek a beteget heteken át teljes mozdulatlanságra ítélik. A láz többnyire nem haladja meg a 39 fokot, de vannak súlyos esetek, melyek igen magas lázzal járnak (hyperpyretikus polyarthritis). Az izületeken kívül néha az izmok, az inhüvelyek, a mellhártya, a szívburok, a szívbelhártya, az agy és az agyhártya lehetnek a fertőzés székhelyei. Ezen szövődmények között az agyhártya fertőzése (meningitis rheumatica) a legvégzetesebb. A szívbelhártya és szívbillentyűk lobja (endocarditia rheumatica) viszont a leggyakoribb szövődmény; nem szokott közvetlenül halálos lenni, de következményeiben kiszámíthatatlan, amennyiben a szívbillentyűk zsugorodására, billentyűhibák és idült szívbetegségek keletkezésére leggyakrabban ad alkalmat. A szívizom szintén szenved és néha hónapokig és évekig tart, amíg a C. -os fertőzés által okozott szívizomgyöngeség teljesen megszünik. Ha a baktériumok v. az általuk termelt mérgek az agykéregben telepednek le, vitus-tánc (Chorea minor) keletkezhetik. Egyik sajátsága a betegségnek az, hogy az egyszer kiállott baj nemcsak nem védi a beteget a későbbi megbetegedés ellen, hanem ellenkezőleg fogékonnyá teszi, sőt előfordul, hogy a hevenyen megindult betegség idült izületi C. -zá válik. A gyógyítás a beteg izületek teljes nyugalomba tételéből, jeges borogatásból, szalicilsavas nátrium és aszpirin nagy adagaiból áll; makacs esetekben adnak elektrargolt v. stroptococcus-szérumot. Ahol a torok és a mandulák a mindenkor megújuló gyulladás kiindulási fészkei, ott azok kezelése, esetleg a mandulák teljes kiirtása szükséges. A kezelés fontos alkotórésze az ápolás, könnyen emészthető táplálék adása, kényelmes fektetés stb. Későbbi stádiumokban fontosak a meleg fürdők és a masszázs. 2. A heveny izületi C. -hoz hasonló megbetegedés néha mint más fertőzések szövődménye léphet föl. Legismertebbek azok a sokizületi gyulladások, melyek kankóhoz (l. o. ) és vörhenyhez (l. o. ) társulnak. 3. Az idült izületi C. többnyira kevés v. csak egyetlen egy izületre szorítkozik. Ellentétben az előbbiekkel, lassan, láz nélkül vagy igen csekély lázzal fejlődő megbetegedés, mely hónapokon és éveken át húzódhat javulások és rosszabbodások közepette. Néha a heveny sokizületi C. -ből fejlődik, máskor viszont nem egyéb, mint enyhébb heveny sokizületi C. -ok egymáshoz sorakozó láncolata. A javulási időszakban is minden nyomás v. mozgás, de minden lehütés is fokozhatja a fájdalmat és újabb tápot adhat a bajnak, minek folytán a betegek nagy része nyugodt és otthon ülő életmódra szorul. Súlyosabb esetekben, főképen ha az alsó végtagok izületei betegek, a beteg az ágyban v. a karos székben tölti a napjait. Az izületek duzzadtaknak látszanak, részint az izületi üreget kiöltő savas kiizzadás miatt, részint a tétlenségre kárhoztatott izmok elégtelen működése folytán; hosszabb tartam mellett az izület és vele együttt az egész végtag eltorzul, néha megmerevedik. Ez különösen a kankós megbetegedést követő idült térdizületi C. -nál szembeszökő. A baj sajátos formája a csigolyák lappangó C. -os megbetegedése, melynél a gerincoszlop teljesen megmerevedik (Spondilitis deformans) úgy, hogy fej, hát és medence mozdulatlanul egymáshoz van rögzítve. Az idült izületi C. rendkívül makacs megbetegedés és ha egyszer befészkelődött, néha életfogytiglan tart; gyakran komplikálódik izom-C. -zal, idegfájdalmakkal és bénulásokkal (ischias, arcidegbénulás). A beteg izületek kezelésénél mustár- és kámforszesszel, szalicil és jód kenőcsökkel való bedörzsülésnek van helye; heveny kiújulások olyan módon kezelendők, mint a heveny sokizületi C. Ha az érzékenység kissé engedett, a meleg kezelés kitűnő eredménnyel jár; alkalmazhatjuk a természetes meleg iszapot, a meleg kénes forrásokat, a természetes forró vizeket (Pöstyén, Hévíz, Szt. Lukács-fürdő, Sárosfürdő, Trencsénteplicz, Herkules-fürdő, Rajecz-fürdő, Félix-fürdő, artézi fürdők; külföldön Baden-Baden, Bécs melletti Baden, Gastein, Wildbad, Aix-les-Bains); egyes izületek kezelésénél a villamossággal melegített forró légfürdőt, a faugo-begöngyölítéseket. Fontos lehet a masszázs, a villanyozás. Újabb idők vívmányai a rádiumkezelés és a Bier által meghonosított pangásos kezelés, melynek főképen heveny kiújulásoknál van helye. A végtagok megmerevedésének és eltorzulásának néha kiméletes svédtornával és Zander-gépeken végzet gyakorlatokkal vehetjük elejét. Néha lehetetlen a belsőleg adott fájdalomcsillapítókat (szalicil, aszpirin) nélkülözni; sokszor használ a jód. Ritka esetekben sikerül idült torokgyulladás vagy kankós maradványok gyökeres gyógyítása által a idült izületi csúz forrásait ártalmatlanokká tenni. 4. Izom-C., az izmokat és az ezeket körülvevő rostos képleteket megtámadó fájdalmas megbetegedés, mely szintén nem jár szervi elváltozással legfeljebb a hosszú tétlenség miatt az izomzat sorvadásával és gyöngülésével. A húzó jellegű fájdalmakat a felületes nyomás erősen fokozza, holott a rendszeres kenés néha egyenesen enyhítőleg hat. A beteg izmok merevek, nem mozgathatók és merevvé teszik az illető testrészt is, így pl. a fejbiccentőizmok és a tarkóizom C. -a merev és ferde fejtartáshoz (torticollis) vezet, az ágyékizomzat C. -os megbetegedése (lumbago, németül Hexenschuss) a gerincoszlop alsó részét és a medencét mulóan ferde helyzetben rögzíti. Az izom-C. elmultával a rendellenes tartás ismét megszünik. Hideg és nedvesség fokozza, száraz meleg lényegesen enyhíti a fájdalmakat. Az izom-C. néha egy izomcsoportról a másikra, egy testrészről a másikra vándorol. Többnyire heveny megbetegedés, mely rövid fennállás után ismét nyomtalanul eltünik, de sokszor idültté is válik. Oka többnyire ismertlen. Előfordul, hogy a heveny sokizületi C. -zal szövetkezve v. váltakozva lép fel és akkor ugyanazok az okok szerepelnek a létrehozásában, mint az előbbinél; ez esetekben megtaláljuk a fertőzés okát egy idült mandulagyulladásban v. egy kankó elhanyagolt maradványaiban. Más esetekben a meghülés, a túlerőltetés a betegség oka. Igen fontos a C. -os fejfájás, melynek székhelye a koponya izmai és bőnyéi; továbbá a mellkasizmok nagy érzékenységével járó C. -os mellfájdalom. Az izom-C. kezelése nagyjában összevág az idült izületi C. -nál követendő elvekkel. Friss eseteiben az egyszerű gőzfürdő v. más erélyes izzasztó eljárások (teák, szalicil, aszpirin) néha csodás hatással birnak.
|
