A velvicsia (Welwitschia mirabilis) ősrégi növény, mely manapság csak kis területen nő az Atlanti-óceán partján található sivatagban Namíbiában és Angola déli részén.

Velvicsia a nevét szlovén botanikusról Friedrich Welwitschről kapta, aki 1860-ban fedezte fel és ez a növény Namíbia állami címerén is szerepel. A bennszülöttek tumboa-nak vagy odzsitumboanak nevezik ami "nagy urat" jelent.

Ez a növény a fákhoz van sorolva, bár az első látásra nem tűnik annak. Az egész növényt egy karós gyökér-törzs képezi és 2 folyamatosan növő, 2–4 m hosszú, szalag alakú levél, melyek egy szemétkupacra emlékeztetnek. Tulajdonképpen folymatosan növő csíralevelekről van szó, melyek csúcsa fokozatosan hal el és rojtosan széthasadozik.

Ezáltal a velvicsia egész életében (termékeny időszakában is) csírázó növény stádiumát éli – ami rendkívülivé teszi a növények világában. A velvicsia kétlaki növény, ezért a magok kialakulása érdekében két növényre van szükség – hím- és nővirágú egyedre. A tobozszerű virágzata fedőpikkelyek hónaljában ül (hasonlóképpen mint a tűlevelű fáknál és a cikászoknál). A nővirág érett toboza széthullik és ezáltal rengeteg könnyű, szélhordta mag szabadul ki. Filogenetikai szempontból ősrégi növénycsoportba tartozik – a leplesmagvúak csoportjába (Gnetophyta), melyek legközelebbi rokonának a tűlevelűek számítanak. A leplesmagvúak csoportjába 3 külalakra nagyon különböző rend tartozik: a gnétumok (Gnetum) – lián növények nagy egész peremű levelekkel, csikófark (Ephedra) – bokrok és a velvicsia.

Megvastagodott karógyökere, amely akár 3 méteresre is megnő támasztékként is szolgál. A növény ezen keresztül csak tápanyagot vesz fel. Mivel Délnyugat- Afrika sivatagos vidékein néha hosszú hónapokig nincs eső, a növény a ködből veszi fel a nélkülözhetetlen csapadékot. A köd errefelé igen gyakori, mert kb. az év 300 napján elborítja a partvidéket. A levelekre csapódó vizet gázcsere nyílások veszik fel. A Velvicsia rövid, vastag törzse felül tölcsérszerű, két lebenyre nyílik. A két átellenesen fejlődő levél vége állandóan pusztul, rojtozódik a tövüknél pedig folyamatosan növekednek. A levelek szélessége 30 cm a hosszuk pedig 2-3 méter. Azonban az óriás példányok levele akár 6 m hosszú és 1,5 méter szélesre is megnőhet. A növény ezt a két levelet élete folyamán végig növeszti akár 2000 évig is. Mesterséges körülmények között igen nehéz és körülményes a termesztése. Törzsének tönkszerű fája sötétbarna, igen tartós és évgyűrűk nem találhatóak rajta.