Az Apollo-program az első - és máig egyetlen - emberekkel végrehajtott űrkutatási program, melynek keretében 1969 és 1972 között az Egyesült Államok 12 űrhajóst juttatott a Hold felszínére. Egyben ez volt az USA harmadik emberes űrprogramja. A program fő célkitűzését 1961-ben jelentette be Kennedy elnök, 1961. május 25.-i kongresszusi beszédében (ezzel egyben hivatalosan is elindítva a programot): 9 éven belül embert juttatni a Holdra és biztonságosan vissza is hozni. A célt 1969. július 21.-én, az Apollo-11 űrhajósainak, Neil Armstrongnak és Buzz Aldrinnak a holdra lépésével sikerült teljesíteni. Őket még további öt űrhajóspáros követte, így összesen hat sikeres holdraszállást teljesítettek a NASA űrhajósai.

Richard Milhous Nixon 1969 és 1974 között az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt.

A repüléseket egy speciális űrhajórendszerrel hajtották végre, amely az Apollo típusú űrhajókból és a holdraszállás kulcsának számító holdkompokból állt, hordozóeszközként pedig szintén speciálisan a feladathoz tervezett Saturn V és Saturn IB rakétákat használtak. A program hardverét később sikerrel alkalmazták más űrkutatási programokban is, így a Skylab-programban és az Apollo-Szojuz repülésen is.