Joseph Haydn (Rohrau, 1732. március 31. – Bécs, 1809. május 31.) osztrák zeneszerző, a bécsi klasszikus zene első nagy mestere. Teljes neve Franz Joseph Haydn, de maga csak a Joseph keresztnevet használta.

1759-ben Morzin gróf csehországi birtokán vállalt musikdirektori állást, és itt írta a zenekar számára első szimfóniáját. Haydn 1760-ban boldogtalan házasságot kötött, felesége Anna Maria Keller, egy bécsi parókakészítő lánya volt.

Valószínűleg Morzinnál figyelt fel a zeneszerzőre Esterházy Pál herceg, aki 1761-ben másodkarmesterré nevezte ki a kismartoni (Eisenstadt) zenekara mellé. A herceg egy év múlva meghalt, utódja fivére, Esterházy „Fényes” Miklós (avagy „Pompakedvelő” Miklós) lett. Testvéréhez hasonlóan ő is aktívan zenélt (kiváló barytonjátékos volt), és új zenekari és barytondarabokat, operákat rendelt Haydntól. Haydn 170 darabot írt a herceg kedvenc hangszerére. A feudális „szolga-gazda” viszony ellenére a herceg becsülte Haydn tehetségét, még azt is elnézte, hogy mások számára is komponált. Egy idő után már őt tekintette a zenekar vezetőjének, az első karmester halála után pedig „capellmeisterré” nevezte ki.

1762-ben a herceg versailles-i stílusú palota építését határozta el a mai Fertődön (Eszterháza). A kastélyépület 1766-ra készült el, 1768-ra a színház, majd a Muzsikaház. Ebben laktak a zenészek is, családtagjaik azonban Kismartonban maradtak. Valószínűleg ez vezetett 1772-ben a „Búcsúszimfónia” megírására. Bábszínház is épült, Haydn ennek számára marionett-operákat komponált. A színház megnyitójára írta meg Lo speciale című vígoperáját, amelyet operák sora követett. Itt adták elő egyik tanítványának, Ignaz Pleyelnek a Die Fee Urgele című báb-operáját is (1776). Az opera műfajára azonban Haydn rövidesen ráunt, nem szívesen foglalkozott vele. Nem így az opera egyik énekesnőjével, Luigia Polzellivel, akitől állítólag fia is született. A hercegi házi zenéléshez írt kompozíciókon kívül „külső” megrendeléseknek is eleget tett (például Applausus kantáta, Il ritorno di Tobia oratórium). Ezek a művek igazi sikert arattak Bécsben, és tovább növelték tekintélyét.

21 operát írt, köztük:

• Acide e Galatea, (Acis és Galatea) 1762.
• La Canterina (Az énekesnő), 1766.
• Lo Speziale (A patikus), 1768.
• Le pescatrici, 1769.
• L'infedeltà delusa (Aki hűtlen, pórul jár), 1773.
• Philemon und Baucis, 1773.
• L'incontro improvviso (A váratlan találkozás), 1775.
• La vera constanza (Az igazi hűség), 1776.
• Il mondo della luna (Élet a Holdon), 1777.
• L'isola disabitata, 1779.
• La fedeltà premiata (A megjutalmazott hűség), 1780.
• Orlando Paladino (Orlando lovag), 1782.
• Armida, 1784.
• L'anima del filosofo – Orfeo ed Euridice (Orfeusz és Euridiké), 1791.