Leonardo 1495 és 1498 között festette az Utolsó vacsorát. Jelenleg már restaurált állapotban tekinthető meg Milánóban a Santa Maria delle Grazie templom melletti refektóriumban.

Az Utolsó vacsorát Leonardo Nagy gonddal festette, erről árulkodik számos előtanulmánya. A falfestmény készítésekor két réteg temperafestéket vitt fel a száraz vakolatra. Ez a megszokott és bevált „secco” eljárás. Leonardo képe azonban még el sem készült, máris romlásnak indult. Nem a technika volt rossz, hanem a fal ázott át a felszivárgó talajvíztől. A mű ezenkívül is sokat szenvedett. A festményt áttörték, hogy a falon ajtót nyissanak, nehogy a konyhából érkező étel kihűljön. Hét restaurálást és négy teljes átfestést ért meg. Az utolsó csapást 1943-ban egy amerikai bomba mérte rá, amely a kolostorban robbant, összedöntve az egész épületet. Egyedül az Utolsó vacsora fala maradt állva a romhalmaz közepén.  

Végre 1978–1999 között az Istitute Centrale per il Restauro munkatársai, dr. Pinin Brambilla Barcilon, kiváló restaurátor vezetésével minden utóbb ráfestett réteget finom műszerekkel leválasztottak a falról. Ami nagyon kevés maradt, az  Leonardo saját kezétől származik. A kép ilyen értelemben megújult. Bár a falfelület kopott és megviselt, a színek új életre keltek. Megváltoztak a karakterek, szájak nyíltak meg, más lett a tekintetek iránya. Sok eltűnt részlet került napvilágra. A mester eredeti szándéka, a szakemberek szerint, jobban látszik, mint az elmúlt ötszáz évben bármikor.

A képet egyszerre huszonöten tekinthetik meg negyedórát tartózkodva a teremben. Zsilipes rendszer védi a nagyobb hőmérséklet-ingadozástól, s gépek szűrik a levegőt, amit a látogatók kilehelnek.