Félix Lope de Vega Carpio (1562-1635)
Spanyol költő, a barokk dráma legjelentősebb művésze, vagy 1800 színmű és több száz kisebb drámai darab alkotója, melyek közül kb. 500 nyomtatásban is megjelent. Sokan a spanyol irodalom második legnagyobb alakjának tekintik, akit csak Miguel de Cervantes volt képes felülmúlni.
1583-ban otthagyta az iskolát és katonának állt.
1588-ban feleségül vette a madridi arisztokrata családból származó Isabela de Urbinát, majd csatlakozott az Armadához. Pénztelenül, de szerencsére baj nélkül tért vissza, és Valenciába költözött.
1590-től 1595-ig Toledóban élt. Felesége halála után visszatért Madridba. Ugyanebben az időszakban írta szonettjeit új szerelme, Micaela de Luxán számára, akit verseiben Lucindának nevezett és aki négy gyermeket szült számára.
Drámaírói hírnevét a századforuló környékén nyerte el, egyúttal La Arcadia című bukolikus művével (1598) románcköltőként is nagy elismertségre tett szert.
1614-ben egyházi pályára lépett: az Inkvizíció tisztviselője lett. Drámaírói munkásságát nem támogatták egyházi berkeken belül, ennek ellenére még papként is sok profán darabot alkotott. VIII. Orbán pápa kivételt képezett ez alól: Lope de Vegát 1627-ben a teológia doktorává és máltai lovaggá ütötte. Madridban hunyt el 1635. augusztus 26-án nagy nyomorúságban (nagy jövedelmét jótékonyságra és egyházi adományokra fordította). |
