Petőfi Sándor és Arany János barátságában meghatározó az 1847-es esztendő. Már országos hírnevű költő, amikor február 4-én olvasta Arany János Toldi című elbeszélő költeményét. Még aznap levélben köszöntötte a későbbi barátot, sőt költői levélben is üdvözölte az ismeretlen nagyszalontai jegyzőt: " TOLDI írójához elküldöm lelkemet / Meleg kézfogásra, forró ölelésre!... / Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, / S nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége.". Arany szerénységére és Petőfi, a nagy költő iránti tiszteletére jellemző, hogy így ír válaszában:"Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom; / Örül a szívem és mégis sajog belé. / Hányja-veti a hab; miért e nagy jutalom? / Petőfit barátul mégsem érdemelé". Ettől kezdve gyakori és egyre barátibb, bensőségesebb levelezés bontakozott ki köztük. Koltóról Nagyszalontára utaznak Szendrey Júliával. Később az erdélyi hadjárat során feleségét és a kis Zoltánt Nagyszalontán, Aranyéknál helyezte el.