Franz Seraph Peter Schubert (Bécs, Himmelpfortgrund, 1797. január 31. – Bécs, 1828. november 19.), osztrák zeneszerző.

A bécsi klasszika három fő képviselője Haydn, Mozart és Beethoven, akiket gyakran emlegetnek így együtt, ám zenéjük a sok hasonlóság ellenére mégis rengeteg olyan egyedi vonást hordoz, melyek alapján a zenével közeli ismeretségben lévő hallgató meg tudja különböztetni e három szerző zenéjét egymástól, ami a preklasszikus korokban nem volt ily eklatánsan jellemző. A három nagy klasszikus közül Haydn volt az "úttörő", két műfaj születése is fémjelzi munkásságát, Mozart a csúcspont, a beteljesedés, és Beethoven az, akinél a hagyományos klasszikus formák és hangzatok már kezdenek fellazulni, utat mutatva a következő nagy korszak, a romantika felé. A klasszicizmus jellemző műfajai a szimfónia, a szonáta és szonatina, a vonósnégyes, a versenyművek, az opera, a dal, a variáció, melyek szinte mind ekkor nyerték el legtisztább formájukat. A klasszikus formatan kategóriái közül ki kell emelni a periódust, a szonáta- és a rondóformát.

A romantika (kb. 1820-1900) fellazítja, majdhogynem elveti a megmerevedett klasszikus formákat, dallamokat és hangzatokat, tágítja a méreteket, új témákat és műfajokat vezet be. Egyes elemeiben átmenetet jelentett a klasszicizmus és a romantika között már Beethoven zenéje (különösen a zenei formák felbontása miatt) is, de az első valódi romantikus zeneszerző, aki azonban még sok szállal kötődött a bécsi mesterekhez, Schubert (a formát tekintve klasszikus, de melodikája miatt már romantikus) volt. A romantika talán legjellemzőbb sajátsága a zenében a nemzeti zenék megjelenése: néhány kivételtől eltekintve ettől a kortól kezdve beszélhetünk önállóan létező orosz, lengyel, cseh, magyar stb. zenéről is. A nemzeti eszme legfőbb kifejezésmódja az opera volt, mely legvirágzóbb korszakát éppen ezekben az években élte: Verdi, Rossini, Donizetti, Wagner, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Smetana, Erkel, Bizet, Gounod mind a romantika nagy operaszerzői. Ritka az olyan romantikus zeneszerző, aki ne írt volna operát (akad persze ilyen is, pl. Brahms vagy Chopin). Még az olyan jellemzően hangszeres zenét író zeneszerzők, mint Liszt vagy Schumann is megpróbálkoztak egy-egy operával. Az operák gyakran a történelemből vagy a mitológiából merítik témájukat, de nem ritka az irodalmi művek operaszínpadra való átdolgozása sem. A bécsi klasszicizmus korában még viszonylag ritka és nem is igazán becsült vígopera is ekkor nyerte el méltó helyét a színpadokon. A romantika tette elterjedtté a programzenét, melynek talán legfontosabb műfajává a szimfonikus költemény (Liszt Ferenc nevéhez köthető a megjelenése) lett.

Schubertet tartják a bécsi klasszicizmus utolsó mesterének, ill. az első romantikus zeneszerzőnek.

Némelyik rövidebb darabját közvetlenül a halálát követően kiadták, de az értékesebbeket a kiadók látszólag hulladékként kezelték. 1838-ban Robert Schumann bécsi látogatása során ráakadt a 9. "Nagy" C-dúr szimfónia (D. 944) poros kéziratára, és magával vitte Lipcsébe. Itt Felix Mendelssohn-Bartholdy előadta, és a Neue Zeitschrift dicsérte a művet. Némi vita övezi a szimfónia számozását, német nyelvterületen hetedikként, a Deutsch-katalógusban nyolcadikként, angol nyelvterületen pedig kilencedik szimfóniaként ismert.

A művek felfedezésében a legfontosabb lépés Sir George Grove és Sir Arthur Sullivan 1867-es bécsi útja volt. Az utazók hét szimfóniát, a Rosamunde-nyitányt, több misét és operát, pár kamarazenei művet és rengeteg egyéb darabot és dalt mentettek meg a feledéstől. Ennek hatására tovább nőtt a Schubert-művek utáni érdeklődés.

További, szintén Grove-tól és Sullivantól eredeztethető vita övezte az „elveszett” szimfóniát. Közvetlenül Schubert halála előtt barátja, Eduard von Bauernfeld egy további „Letzte” azaz „Utolsó” szimfónia meglétét jegyezte fel. A zenetörténészek nagyjából megegyeznek, hogy ez valószínűleg a D-dúr szimfónia (D. 936A) vázlatára vonatkozhatott, melyet Ernst Hilmar talált meg az 1970-es években, és végül Brian Newbould fejezett be, mint Schubert tizedik szimfóniáját.

Liszt Ferenc szerint Schubert volt a „valaha élt legköltőibb zenész”.