Reguly Antal (Zirc, 1819. július 11. – Buda, 1858. augusztus 23.) néprajzkutató, utazó, a magyarországi finnugrisztika egyik legelső, kiemelkedő képviselője. A oroszországi finnugor népek körében végzett gyűjtő- és kutatómunkája miatt Észak Körösi Csomája néven szokták emlegetni. Elkészítette az Északi-Urál földrajzi és néprajzi térképét. Itthoni néprajzi, embertani kutatásai is jelentősek. Nálunk elsőként használta a fényképezés technikáját a néprajzi terepmunkában.

Reguly 1843. október 9-én indult el Szentpétervárról és október 27-én érkezett Kazanyba, onnan november 8-án utazott tovább Permbe. Mindkét városban könyvtárakat látogatott, nyelveket tanult. Útját az udmurtok (votjákok) és a baskírok között folytatta, majd december 4-én átkelt az Urálon. A tél folyamán a manysi (vogul) nyelvet és néprajzot tanulmányozta, manysi szótárt állított össze, antropológiai méréseket végzett.

1844. március 17-én Tobolszkba érkezett, ahol Castrén finn nyelvésszel találkozott, akivel még Finnországban ismerkedett meg. Felkereste az utolsó kondai vogul fejedelem fiát, feljegyezte a tőle hallott hősi éneket. Tobolszkból a Konda-folyó vidékére ment, Pelimben és környékén néprajzi tárgyakat, énekeket gyűjtött. Július 24-én indult el az északi vogulokhoz a Szoszva-folyó völgyébe, ahol hasonló kutatásokat előtte senki nem folytatott. Ezután a Szoszva-parti Berjozov (ma: Berjozovo, Hanti-Manysi Autonóm Körzet) városban állt meg. Itt elkezdte tanulni a hanti (osztják) nyelvet, énekeket gyűjtött, felkészült következő útjára. Ősszel a hantik (osztjákok) Északi Sarkkörön fekvő központjába, Obdorszkba (ma: Szalehard) érkezett. Innen kiindulva kutatta az Ob torkolatvidékét, az Urál északi részeit, fáradhatatlanul gyűjtötte, jegyezgette le az osztják népi énekeket.

1845. március 3-án visszaindult Kazanyba. Közben itthon Toldy Ferenc javaslatára egy Reguly-albumot adtak ki, hogy a bevételekből anyagi támogatást nyújtsanak az egyszemélyes expedíciónak, az akadémia pedig megbízta Regulyt a kutatóút folytatásával. Már megrendült egészséggel, a Kazanytól 25 km-re fekvő raifai kolostor falai között fogott újabb nyelvek tanulásához. A Középső-Volga vidékén ősszel kezdett újabb kutatóútja a mordvinok és a csuvasok nyelvének, kultúrájának megismerését szolgálta, majd 1846 tavaszán a hegyi marik (cseremiszek) között fejezte be adatgyűjtését, tanulmányait.

1846. augusztus 25-én érkezett vissza Szentpétervárra, ahol újabb megbízást kapott. Az Orosz Földrajzi Társaság felkérésére összeállította az Urál északi részének földrajzi és néprajzi térképét. A térképen az erdőkön, mezőkön, folyókon, utakon kívül közel 500 kisebb-nagyobb települést tüntetett fel, a kormányzóságok határai mellett megrajzolva a vidék népeinek etnikai határait, és feltüntetve a saját maga által bejárt útvonalat is. Az ábrázolt vidékhez részletes magyarázatokat fűzött. Később az Urál egyik hegycsúcsát (1711 m) Regulyról nevezték el.

Térképének egy példányát az MTA Kézirattára őrzi.