Fischer Annie (Budapest, 1914. július 5. – Budapest, 1995. április 10.) Kossuth-díjas magyar zongorista, kiváló művész.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Székely Arnold, majd Dohnányi Ernő növendéke volt. 10 éves korában (1924) Beethoven I. C-dúr zongoraversenyével debütált. 1926-ban volt az első nyilvános külföldi fellépése Zürichben, amelyen Mozart és Schumann 1-1 zongoraversenyét játszotta. Igen korán kezdte pályáját, igazi nemzetközi áttörésre azonban akkor kerülhetett sor, amikor megnyerte az 1933-ban Budapesten rendezett nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny első díját.

Felfelé ívelő karrierjét a II. világháború szakította félbe, ezeket az éveket Fischer Annie Svédországban töltötte.

Férje Tóth Aladár, zenetudós, az Operaház igazgatója volt.

1946-ban tért vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta a világot. Különösen szívesen látott vendég volt Angliában, Hollandiában, Franciaországban és Svájcban. Sajnálatos, hogy a világ nagy zongoraművészeinek sorában elfoglalt kiemelkedő pozíciója ellenére viszonylag kevés hanglemezfelvétel őrzi emlékét – ennek egyszerű oka az, hogy nem szerette a stúdiók zárt világát. Játékában csodálatos szintézisben egyesült a férfias erő, a billentés bámulatos szépségével és frazírozás ezernyi csodájával.

Fischer Annie hivatalosan sohasem tanított, ha fiatal művészek tanácsért fordultak hozzá, szívesen hallgatta meg őket, és segítette pályájuk kibontakozását. Az 1950-1960-as években Magyarország "utazó zenei nagykövetének" nevezték.

1961-ben debütált az USA-ban Széll György vezényletével, s habár világszerte koncertezett, alapvetően európai illetőségű művész volt. Otto Klempererrel előadta Beethoven összes zongoraversenyét a londoni Royal Festival Hallban. 1995. április 10-én halt meg Budapesten.