Georg Philipp Telemann (Magdeburg, 1681. március 14. – Hamburg, 1767. június 25.) német barokk zeneszerző.
Kifejezett zenei oktatásban nem részesült ugyan, de részben önképzéssel, részben tanári támogatással (minden iskolájában volt olyan tanár, aki segítette zenei képzését) tíz éves korára billentyűs hangszereken, hegedűn, furulyán és citerán már jól játszott, sőt 12 éves korában már megírta első operáját is.
1701-ben jogi tanulmányokba kezdett Lipcsében, de zenét is írt. Egyik zsoltárfeldolgozását bemutatták a lipcsei Tamás-templomban (Thomaskirche), aminek a sikere nyomán felkérték arra, hogy minden második vasárnapra írjon a templom számára egy kantátát. Ebben az évben azért utazott Halléba, hogy találkozhasson Händellel, akivel halálukig tartó jó barátságot ápolt. 1702-ben megalakította a 40 tagú Collegium Musicum diák-zeneegyesületet, amellyel rendszeresen hangversenyezett. Még ebben az évben a Lipcsei Operaház zenei igazgatója lett, és operáival is hírnevet szerzett. Féltékeny is lett rá Johann Kuhnau, a Tamás-templom kántora, aki még fel is jelentette azzal, hogy elviszi előle a jobb művészeket. 1704-től az egyetem templomának (Neue Kirche) orgonistája lett.
1722-ben, amikor az öreg Kuhnau, a Thomaskantor és városi zeneigazgató meghalt Lipcsében, utódjának Telemannt szemelték ki. A posztot azonban udvariasan ugyan, de visszautasította, így a lipcsiek kénytelenek voltak "beérni" Johann Sebastian Bachhal, akivel egyébként Telemann baráti viszonyban állt, és még 1714-ben egyik fiának (Carl Philipp Emanuel Bach) keresztapja is lett. |