Görgői és toporczi Görgey Artúr (Toporc, 1818. január 30. – Budapest, Lipótváros, 1916. május 21.) 1848–49-es honvédtábornok, hadügyminiszter, a szabadságharc idején több alkalommal a honvédsereg fővezére. Amikor Görgey 1848 kora tavaszán jelentkezett Pesten a haza megvédésére és felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, rokonszenvezve a forradalommal, elhagyta családnevéből az osztrák befolyásoltságú nemesi y-t. A végrendeletében a Görgei Arthur név szerepel. Síremlékén a Görgey Arthur névalak őrzi a magyar szabadsághős nevét. A budai várnegyedben felállított szobrának felirata ugyanakkor Görgey Artúr. Az Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben című művének címlapján a Görgey Artúr név szerepel.

Az ifjú Görgey tanár szeretett volna lenni, de édesapja katonatiszti pályára kényszerítette. Tulinban végezte az utászakadémiát. Apja halála után az egyhangú tiszti szolgálatból 1844-ben kilépett s régi vágyát követve Prágában Redtenbacher professzor tanítványa lett. Hamar önálló tudományos munkát is végzett, megoldotta a zsírsav homológok elválasztását (sóik alkoholban való különböző oldékonysága révén). A kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata 1848-ban két előkelő folyóiratban is megjelent.

Magyarországon akart kémikusi képzettségének megfelelõ beosztást kapni. Megpályázta az átmenetileg megüresedett műegyetemi kémiai tanszéket. Professzori kinevezés helyett azonban az ismert hadvezéri karrier várt rá.

"Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm... Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogy puszta okoskodásaiban, sőt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felől: de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenőrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni."

A szabadságharc szörnyű bukása után még csaknem 70 évig figyelemmel kísérte a kémia fejlődését, de nem válhatott újra e tudomány aktív művelőjévé. Az első világháború közepén, 1916-ban halt meg.