A komatál a gyermekágyas anya tápláléka, melyet a komaasszonyok fölváltva küldenek, amíg fekszik. Az 1930-as években a komatál még elmaradhatatlan jele volt a közösségi összetartásnak, egymásra figyelésnek. A szoptató anyáról való gondoskodással biztosították, hogy az anya minél gyorsabban erősödjön a szülés után, s minél tovább tudjon szoptani. A komatál lehetőség szerint gazdag, tartalmas ebéd és bor volt, vidékenként 2-9 napig. Ezalatt a fiatalasszony eléggé megerősödött ahhoz, hogy ellássa a családot, s addig is meg volt oldva a család élelmezése. A komatál bőséges és erős táplálék, mert „a gyermek helyét hamar ki kell tölteni”. Fogásainak száma mindig páratlan volt. Az első és az utolsó komatál rendesen a főkomaasszony küldeménye, a többi komaasszony naponta váltotta egymást. Illendőség szerint a komatálatat az kóstolta meg először, aki hozta, s az anya és családja előtte ették meg. Ha több komatálat is kaptak, az első után következőket el lehet tenni másnapra, amikor esetleg egyet sem kapnak. A komatál vivő erőt, egészséget, bő tejet és jó fejlődést kívánt, s elkérdezgette az anyától, hogy van a gyermek, hogy ment végbe a szülés, majd ellátták jó tanácsokkal. Az ételsor legfontosabb, elengedhetetlen fogása a leves volt. Marhahúsból, csirkéből vagy galambból készítették. Úgy tartották, hogy a húsleves adja vissza az erőt a gyermekágyasnak. A levesen kívül küldtek sültet is. Ha a gyermek fiú volt kakasból, ha lány volt, akkor tyúkból. Böjti időkben a matyóvidéken lábatlan tyúkot (tojásételt) volt szokás küldeni. Egyes helyeken a baromfisültet úgy készítették, hogy azt levesben kissé megfőzték, majd megpirították. Az ételsorhoz tartoztak még a tésztafélék is. Hagyományosan zsírban sült tészták; fánk, herőce, ill. kalácsok, lepények, rétesek (mákos, diós, almás stb.) Bár a tartalom helyenként változott, a komatál lényegében mindenütt olyan tartalmas ételekből állt, amitől a fiatalasszony hamar visszakapta az erejét. Ahogy szokták mondani, hogy "az elment erőt pótolja" vagy "a gyerek helyét kitöltsék. Mindenki tudta ki, kinek vitt, és mennyit. Ezt illett viszonozni. A küldő biztosan tudhatta, ha ő betegszik le, számíthat a viszonzásra. A komatál küldésnek külsőségekben is megadták a módját. Az ételeket a legszebben díszített edényekben (komaszilke, komacsésze, rétestál) dúsan hímzett terítőket letakarva, átkötve vitték. Ezek az edények aztán a fiatalasszonynál jól láthatóan díszhelyre kerültek. A komaasszonynak a család életében továbbra is fontos szerepe volt. Részt vett a gyermek életének minden jelentős eseményén, szoros kapcsolata volt a családdal. Egyes helyeken a húsvétra következő fehérvasárnapon is szokásos volt a komatálküldés. Ezt a szokást főként fiatal lányok gyakorolták, de előfordult az is, hogy leány fiúnak, vagy fiúk egymásnak küldték. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást. |