BORSOS M. Az erdélyi Nagyszeben városában látta meg a napvilágot 1906. augusztus 13-án. Családja a román betörés elől 1916-ban Győrbe menekült.

Győrben, a helyi bencés gimnáziumban végezte tanulmányait, mialatt művészeti órákat is vett Pandur Józseftől és Békéssy Leótól is. 1922-ben családja végleg úgy döntött, hogy a városban telepednek le. Sikertelen főiskolai felvételije után Firenzébe utazott, ahol behatóan megismerkedhetett a reneszánsz művészettel. 1929-ben néhány hónapig hallgatója volt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának, de abbahagyta tanulmányait és helyette barátjával, Pohárnok Zoltánnal inkább újabb vándorútra indult, ezúttal a francia riviérára. Festőként 1924-ben mutatkozott be először, egy győri kiállításon. 1932-ben a Nemzeti Szalon csoportkiállításán vett részt, utána több helyi kiállításon is, mígnem 1941-ben a Tamás Galériában rendezett tárlata feltűnően nagy sikert aratott. Hamarosan tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának, megbízásokat kapott, műveit sorra vásárolták a gyűjtők. 1943-ban az Ernst Múzeumban szerepelt egy csoportos kiállításon Barcsay Jenővel, Dési Huber Istvánnal, Gadányi Jenővel és Pálffy Péterrel. 1945-ben beválasztották a Művészeti Tanácsba, s ezért a fővárosba költözött. 1946 és 1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt, tanítványai közé tartozik Schrammel Imre is.

Oktatott, de mellette mindvégig cselekvő egyénisége maradt a kor művészeti életének. Számos tanulmányutat tett, melyek egyikén találkozott Henry Moore-ral is. 1966-ban a Velencei Biennálén képviselte szobraival, domborításaival a magyar művészetet. Több száz könyvet illusztrált rézkarcaival, rajzaival, miközben 1968-ban a Győri Műcsarnokban, 1976-ban és 1986-ban pedig a Múzeumi Képtárban is volt önálló tárlata. 1976-ban a Magyar Nemzeti Galéria termeiben nyílt nagyszabású gyűjteményes kiállítása. 1979-ben a Győr városának ajándékozott műveiből a Káptalandombon állandó kiállítás nyílt, és még ebben az évben a város díszpolgárává avatták. 1989-ben jelent meg a munkásságát bemutató reprezentatív kötet. Szerzője: L. Kovásznai Viktória művészettörténész. 84 éves korában érte a halál.

Díjai

• Munkácsy Mihály-díj (1954),
• Kossuth-díj (1957),
• Érdemes művész (1967),
• Kiváló művész (1972).
• Elnyerte Carrara város (Olaszország) szobrászati díját a Premio Carrarát
• Sopronban érmeivel az első Országos Érembiennálen nagydíjat (Ferenczy Béni-díj, 1977) nyert.

• Balatoni szél (Balatonfüred, 1958);
• Munkácsy Mihály (Békéscsaba, 1959);
• Anya gyermekével (Budapest, 1981);
• Bartók Béla mellszobra (Zalaegerszeg, 1962);
• Nulladik kilométerkő (Budapest, Clark Ádám tér);
• Kanizsai Dorottya (Siklós, 1970);

• Janus Pannonius (Pécs, 1972);
• Szent István (Pécsvárad, 1968);
• Liszt Ferenc (Szekszárd)
• Thury György (Nagykanizsa).
• Heltai Jenő síremléke (Kerepesi temető 34/1-3. sarok);
• Nagy Balogh János (Kerepesi temető 34/2-1-11);
• Krúdy Gyula sírja (Kerepesi temető 34/2-1-17);
• Karinthy Frigyes sírja (Kerepesi temető 41-1-35);
• Uzonyi Géza sírja (Kerepesi temető 41-1-47).
• Bartók Béla és családjának síremléke Budapesten. Farkasréti temető: 60/1-főút-9