| Buda király megosztja hatalmát öccsével, Etelével: a hatalomról való balgatag lemondása az a tragikai mag, ami végül halálához vezet. Etele a hivatott a világ fölötti uralomra, de ennek az a feltétele, hogy képes legyen önmagát legyőzni. Az idegen Detre ármánya egymás ellen uszítja a két testvért, s így betelik mind Buda, mind pedig a hun nép végzete. Arany tudatosan olyan eposzi hőst alkot, aki végzete tudatában küzd. Mint ahogy erről a Zrinyi és Tasso című tanulmányában (1859) írt. A Buda halálát mindenekelőtt az elbeszélés ütemének gyakori változtatása jellemzi. Ady nem indokolatlanul nevezte balladának a Buda halálát, valóban a műnemkeverés balladaszerű módja jellemzi. Ha figyelembe vesszük a hun trilógia fönnmaradt vázlatait, azonnal kiviláglik, hogy e művét Arany következetesebben tervezte meg, mint a Toldi-trilógiát, s az elkészült részek olyan szigorú szerkesztettséget mutatnak, mint a balladák a maguk szűkebb keretei között. |
