Leonardo di ser Piero da Vinci (1452. április 15. – 1519. május 2.) olasz (akkor még itáliai) származású polihisztor, azaz: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író.

Művészetek iránti vonzalma korán megmutatkozott, így 1469-ben Firenzébe települt, hogy Andrea del Verrocchio festőműtermében tanulhasson. Mesterénél a festészeten kívül a szobrászattudományát is sikerült ellesnie. Az ifjú Leonardo rajzai sikeresnek bizonyultak, 1482-ben pedig megkapta első nagyobb felkérését is, egy milánói, Francesco Sforza tiszteletére készülő lovasszobor elkészítésére. Ezen munkája után a milánói hercegi udvar alkalmazásában maradt, s özönlöttek hozzá amegrendelések. Az ezekre elkészített alkotásai közül a Santa Maria delle Grazie-kolostor díszítő Utolsó vacsora című freskója a leghíresebb. Ezt már Leonardo életében úgy emlegették, mint a bibliai téma legtökéletesebb feldolgozását.

Leonardo a leírások szerint békés ember volt, a hercegi udvarban azonban hadigépek kitalálásán és tökéletesítésén is dolgozni kezdett -történészek ma sem tudják eldönteni, hogy pontosan miért, a legvalószínűbb,hogy ezen a találmányokban is elsősorban a tervezés örömét kereste, s nem gyilkológépek előállítása volt a fő célja. Mindenesetre ebben a „műfajban” is kitűnt zsenialitása: tervezett ostromlétra-elhárító szerkezetet, különböző ágyúkat, sőt még korabeli tankot is. Foglalkoztatta a repülés is, feljegyzései között repülőgép- és helikopter-vázlatokat is találtak később a kutatók.

A festészet és szobrászat mellett az építészet is érdekelni kezdte. Rengeteg tervet és vázlatot készített, ám ezek megvalósítására sohasem került sor. Elgondolásai életképességre azonban bizonyíték, hogy ha maga Leonardo nem is, de később mások felhasználták vázlatait épületek tervezésekor. A mérnöki munkákon belül csatorna- és hídépítés, valamint földalatti alagutak létrehozásais érdekelte. Másfajta tervezésben is részt vett: a milánói hercegi udvarban folyó színielődásokhoz jelmezeket és háttérdíszleteket alkotott.

1502-től a firenzei Cesare Borgia fogadja szolgálatába, akit Leonardo hűségesen elkísért romagnai hadjáratára. Ebben az időszakban újra elővette és tökéletesítgette ágyúinak, ostrom- és hadigépeinek tervezeteit. Egy évvel később kezdett el leghíresebb alkotásán a Mona Lisa  (más néven La Gioconda) című festményen dolgozni. A legenda szerint a több éves alkotómunka azért húzódott el, mert amester nagy gondot fordított a nőalak mosolyának kialakítására, s addig nem nyugodott, míg a lelki szemei előtt látott képet tökéletesen a vászonra nem festette. Érdekesség, hogy a legújabb vizsgálatok szerint Leonardo az ujjával festette legendás alkotását.

Az alkotómunka mellett további tudományok is érdekelték: foglalkozott geológiával és anatómiával, ez utóbbi terület tanulmányozását az emberi test valósághűbb ábrázolása érdekében is fontosnak tartotta, s a jobb megismerés érdekében tudományos igényű boncolásokat is végzett. 1513-tól Rómában hallgatott előadásokat, itt már a természettudományokban, főleg a matematikában, geometriában igyekezett elmélyülni. Később tanulmányokat készített a Róma környékén elterülő mocsarak lecsapolásának lehetőségeiről, de ezen tervei nem valósultak meg.